A nagy közös megélhetési hazugság

„Tudja ön, hányan élnek Magyarországon munkanélküli segélyből? Sehányan. Állítólag a kormány prominensei közül valójában senki nem mondta, hogy  »szépen« meg lehet élni havi 47 ezer forintból. Sőt, Lázár János határozottan kijelentette, hogy nem lehet. De ez ez teljesen mindegy, hiszen 57 ezerből sem lehet megélni, ami a kormány tavalyi döntése értelmében egy közmunkás javadalma. Sőt, 70 ezerből sem lehet, amit egy diplomás közmunkás (!) keres. De abból a bruttó 90 ezerből sem, ami a lehető legmagasabb munkanélküli, pardon, álláskeresői járulék.

De sajnos, abból a kb. 105 ezerből sem lehet megélni, amit egy áruházi alkalmazott visz haza, de a 150 ezerből sem, amit az átlag pedagógus keres. Abból a kicsit több mint 200 ezer bruttóból, ami a magyar átlagfizetés szégyenszemre, már megélhetsz szűkösen – ha van saját, nem túl nagy lakásod, viszont nincs gyereked és devizahiteled.

Nemcsak adósságban úszunk, de a megélhetésről szóló közhazugságban is. Kurzusról kurzusra. (...)

Miért nem ez ellen tüntetünk? Nem amiatt kéne szót emelni, hogy a magyar átlagkereset a felét sem éri el európai átlagnak (annak csupán 48 százaléka), viszont az élelmiszerek árai kirívóan magasak, az üzemanyag, az ivóvíz és az elektromos áram tekintetében pedig Magyarország az egyik legdrágább hely a kontinensen? Miért nem mondjuk ki, hogy totál hamis konszenzusra épül a hazai rendszer, amelyben növekedésről, munkahelyteremtésről, szociális érzékenységről, középosztályról, GDP-ről és hasonló baromságokról pofázik minden döntéshozó, miközben a bérek és árak viszonyán senki, de senki nem akar változtatni?

A magyar politika forgószínpadán a szereplők rendre eljátsszák, hogy ez így tulajdonképpen rendben van. Az állami szférában a csúcsvezetői fizetések csillagászatiak, ezt mindenki tudja, de hát ez a vezetői réteg a fő kiszolgálója az aktuális hatalomnak. Mindegyik kormány a magyar kisvállalkozók megsegítéséről papol, és mindegyik – jelenlegit is beleértve – évente százmilliárdokat fizet közvetlen állami támogatásként a multiknak, hogy azok olyan munkahelyeket teremtsenek, amiket szégyellnének a saját hazájukban. Az egészt tohonya, méregdrága, diszfunkcionális, ráadásul velejéig hazug és korrupt rendszert kéne lebontania annak, aki az igazsággal akarna szembenézni.”