Az undor mint szelektálási szempont

„A politikára vonatkozóan erre a jelen pillanatban nagyon egyszerű választ tudunk adni, a civil szféráéra csak bonyolultabbat – maradjunk a politikánál. Ott pedig azért nem volt sem felháborodás, de még csak rutinból elrendelt vizsgálat sem, mert hiszen a cigányok ügyeivel ott is az undorukat kanalizálni képtelen emberek foglalkoznak. Mi több, a cigányok felzárkóztatásáért felelősnek nevezett államtitkár, Balog Zoltán maga is élen jár a cigányoktól való merev elkülönülés szorgalmazásában, és minden lépésével azt bizonyítja, hogy tettei mögött különféle undorodások állnak. Más szóval a lebüdösözést a jelen hatalom nemhogy büntetné, de kifejezetten támogatja.

Balog már a politikai pályafutását is egy undorra alapuló koncepcióval kezdte: református volta ellenére a mások pénzzel való kapcsolatára vetített, hagyományosan katolikus és hisztérikus viszolygással. (Jobban jártunk volna, ha olvas egy kis Max Webert is, és megérti a protestáns morál szerepét a kapitalizmus differenciálásában. De nem olvasta, így nem jártunk jól.) Az ő fejéből pattant ki még 2006-ban annak az egyházügyi törvénynek a gondolata, amelyet mára a parlament végigvitt, és amelyben minden, a jobboldal politikai elképzeléseihez nem illeszkedő szerveződést először adócsalónak, azután divatos szóval bizniszegyháznak lehetett minősíteni. A törvénnyel mostanra sikerült is jó néhány olyan iskolát ellehetetleníteni, amellyel pedig neki, aki nap mint nap a cigányok aktív részvételét igényli a felzárkózásukban, kifejezetten büszkélkednie kéne, hiszen a többségi-cigány együttműködés legjobb példáit adják. (Az Iványi Gábor nevéhez fűződő intézmények mellett ezen az alapon veszélyezteti a sajókazai, buddhista fenntartású iskolát is.)

De Balognál az emberi méltóság és szabadság érvényesítése is láthatóan az undor tárgya. Ezt a viszolygását bizonyította a Ferge Zsuzsa vezette gyerekszegénység program felszámolásával is, amely mögött politikai liberalizmust sejtett, holott csak a természetes szabadelvűség volt ott. Lépésével világossá tette, hogy a liberalizmust akkor sem képes elviselni a saját, diktátumokra, egyenideológiákra és dresszúrákra épülő iskolakoncepciójuk mellett, ha eddig kizárólag azzal lehetett eredményeket felmutatni. Vagyis hogy a cigányok részvételét igénylő elvárása ugyanolyan süket duma, a valódi szándékokat elfedő maszlag, hamisság, mint minden egyéb, amit ez a kormány a romák felzárkóztatása ügyében tett és mondott.”