Nem vagyok szélesen mosolygó műsorvezető

„Igaz, hogy a környezeted le akart beszélni a Szerencsekerék műsorvezetéséről?

Igaz. Nem tartották kompatibilisnek a műsort és a személyemet. Akkor még mindenki a régi, Klausmann-féle Szerencsekerékre gondolt, én pedig nem vagyok az a szélesen mosolygó, gyönyörűen artikuláló, kellemesen sziporkázó klasszikus műsorvezető. A STORY4 vezetői aztán odaadták nekem a műsor francia változatát, amit követni szerettek volna, és az nagyon meggyőző volt, hiszen sokkal kötetlenebb, modernebb, lazább, mint az itthoni régi változat. Emlékszem, a francia verzióban még egy kutyája is volt a műsorvezetőnek. Az egy más szemlélet, nem az a »mosóporos« Szerencsekerék volt, hanem a 21. századi változat. Mosóporos műsort biztosan nem vállaltam volna.

Utólag is úgy gondolod, hogy jó döntés volt odaállni a kerék mellé?

Mindenképp! Azért szeretem ezt a műsort, mert olyan, mintha én is társasjátékoznék. Soha nem nézem meg előre a megoldásokat, azért sem tudom rögtön rávágni, hogy jó-e vagy sem a játékos tippje. Sok jó arccal találkoztam a forgatások során, persze olyannal is, akiből semmit nem lehetett kihozni. De nem lehetek paraszt, mert az volt a kérés, hogy a szerethető, békés arcomat mutassam. Szívem szerint néha odaszólnék, hogy »haver, ébredj már fel, ez egy tévéműsor, amit szórakozásból néznek az emberek, nem azért, hogy itt aludjanak el.« De nem tehetem...

Milyen benyomásaid vannak Klausmann Viktorról?

Akármennyire is magabiztosnak látom a műsorban, szerintem keresi az útját, valószínűleg a magánélete miatt, s ez néha kihat a kamera előtti viselkedésére is. Igaz, csak nagyon picit. Valószínűleg a néző észre sem veszi, mert Viktor profi. Ugyanakkor mindig csodáltam, hogy szélesen tud mosolyogni, és jókedvűen végigvezet egy műsort, akármilyen hangulatban is van éppen. Én erre nem lennék képes. Az egyetlen rossz dolog, amit elmondhatok róla, hogy le kellene fogynia 5 kilót.”