Bor és idő

„A tokaji brontoszauruszok és a világias mc’wine-ok között sok vizet úsztattunk le a Dunán, de az időkártyát máig elő-előránják borítészedések idején – általában rosszul. Őszintén szólva, magam is csak formálgatom e kérdésben véleményemet. Néhány dologban azonban biztos vagyok. Mindenek előtt azzal, hogy egy bor, bár általában természetesebb, nem feltétlenül értékesebb attól, ha a másiknál tovább tartja magát a kidugózott üvegben. Másodsorban az is meggyőződésem, hogy az idő értelmezéséből a borász kihagyhatatlan. Ha kinyitom a borát, két este alatt megiszom és ez nem okoz törést benne, akkor nem kívánok magyarázatot.

Ha kinyitom a borát, két este alatt megiszom, és mindkét alkalommal csalódást okoz, akkor sem várom el, hogy magyarázó gondolatokat tegyen hozzá. Ha viszont kinyitom a borát, az első este csalódást okoz, a másodikon viszont gyönyörű meglepetést, akkor igenis elvárom, hogy erre felhívja a figyelmemet: »kinyitást követően legalább 20 órán át szellőztesse«. Vagy ha ezt nem teszi, álljon előttünk négy-öt évnyi tapasztalat, amiben a stílus kiszakad a véletlenszerűségből. Nem az egyedi teremtmény, a bor miatt, csak annak értelmezése kedvéért. Lássuk be: itt azért még nem tartunk!”