Sokan vagyunk, de nem bízunk magunkban

„Sokan vagyunk, de még nem bízunk magunkban. Olvassuk a rólunk szóló, külföldről jövő híreket, és megrettenünk az árnyékunktól. Várjuk, reméljük Magyarország fellendülését, de még keressük a hangunkat. Félszívvel megfogalmazott üzeneteinket ma még elnyomja a közös kottából harsogó harcias kisebbség, amely a többséggel szemben hirdet demokráciát – ha kell, az egész világot hadba szólítva saját honfitársai ellen. Ez így nem mehet tovább. Alkossunk mi is közös kottát az alábbi ügyekben!

– a keresztyénség/kereszténység közéleti szerepe
(pl. mivel hitünk az élet minden területét befolyásolja, célunk, hogy a Jézus Krisztusban való hit és a történelmi egyházak valós társadalmi súlyuknak megfelelően szerepeljenek a közéletben, a politikai döntésekben, továbbá a keresztyének jól hallható, világos üzeneteket fogalmazzanak meg minden kérdésben);
– nemzeti kultúra
(pl. a nemzeti kultúra az európai kultúra alapegysége, nem ellentétben, hanem harmóniában áll vele);
– Európai Unió
(pl. az Unió a gazdasági jólét érdekében jött létre, minden tagállam nyelvét és kultúráját tiszteletben tartja; Magyarország joggal vár fokozódó jólétet az uniós tagságtól, az Unió csak ezzel párhuzamosan várhatja el a közösségi szabályoknak való megfelelést);
– nemzeti érdekképviselet
(pl. valamennyi magyar állampolgár és a határon túl, illetve a világban szétszórtan élő magyar a nemzet része, értelmi kihívásokkal küzdők kedvéért: a zsidók és a cigányok is!, ennélfogva az a célunk, hogy kizárólag ennek a teljes nemzetnek az érdekeit képviselő emberek kerülhessenek a közhatalom közelébe).”