A lényeg, hogy ne legyél meztelen

„A régi, letűnt és megemésztett korok elegancia-felfogásából elég kevés szivárgott át napjaink darálójába, ha nem számoljuk az Apple-termékeket, de hát az külföldi cucc, az más. Annak szabad. Nekünk viszont nem kell úgy elegánskodni, ha nem bankban/irodában/a Parlamentben/temetőben dolgozunk.

Ez itt a lazaság kora, a lényeg, hogy ne legyél meztelen. Csak olybá tűnik, hogy a kötelező öltözködési minimum nagyarányú csökkenésével az etikett is súlyos, halálos sebet kapott. Mert hát viselkedni is minek. Én mondjuk a nagynéném szerint nemhogy enni, menni, ülni, de még lenni is képtelen vagyok rendesen úgy, ahogy illene, de ha egyszer nem muszáj…(...)

Az elegáns ember nem ordenáré, nincs benne manír, sem giccs, óvatosan lavíroz az arany középúton. Nem esik túlzásokba, de nem aszkéta, ahogy nem is dőzsöl. A jómodorral idomított kutyaként tud bánni, de még leenni is stílusosan szokta magát. Bagatell dolgokon nem rugózik, az indokolt helyzeteket tisztelettel kezeli, öt forinton legfeljebb titokban pampog. Sose veszi magát túl komolyan, de hibáit nem tartja erénynek, és a többi. Hát nem lenne élvezetes ilyennek lenni folyton? Vagy amikor kell? Vagy csak amikor végre sikerül?”