Ha sztárrendező volnék, a legkevésbé sem csapdosnám az asztalt újabb közpénzekért. Ehelyett elsőként a föld alá süllyednék szégyenemben.
„A ballib térfélen ájulásig tisztelt rendezőelitért érzett aggodalmunk azonban csak addig fog tartani, amíg meg nem ismerjük a legfrissebb nézőszámokat. A tavaly bemutatott 11 magyar film összlátogatottsága ugyanis nem haladja meg a 90 ezret sem. A játékfilmek közül csak a Pál Adrienn tudta »túlszárnyalni« a 10 ezres számot; a többiek 2700 és 8500 közti nézőt vonzottak, s még Tarr Béla berlini Ezüst Medve díjas alkotására, A torinói lóra sem voltak kíváncsiak 5400-nál többen.
Isten ments, hogy mindenkin számon kérjem a gyakran vérgagyi magyar közönségfilmek több százezres nézőszámát, de ez mégiscsak közbotrány. Ezek után a támogatások átgondolása a legkevésbé sem ókonzervatív kultúrcsapás – inkább elemi közérdek. Főleg, hogy a korábbi – maguk a filmesek által irányított – közalapítványi rendszer, a szakmai önigazgatás legnagyobb dicsőségére, tízmilliárdos adóssághegyet hagyott maga után.
Ha tehát sztárrendező volnék, a legkevésbé sem csapdosnám az asztalt újabb közpénzekért. Ehelyett elsőként a föld alá süllyednék szégyenemben. Aztán eltöprengenék: vajon mi az oka annak, hogy az egykor legendás magyar filmművészet mai alkotóitól a nézők ilyen látványosan elpártoltak.
Félek, a válasz vérforralóan egyszerű. Tudniillik nem a nézők hagyták cserben a rendezőket. Hanem fordítva.”
Brutálisan indul, hogy aztán megható szabadulástörténetté kerekedve mindenkinek reményt adjon Till Attila új filmje. Az És mi van Tomival? egyszerre beszél az alkoholfüggőség bugyrairól, az érintettek és a hozzátartozók pokoljárásáról és arról, hogy nincs az a sötét, ahova ne sütne be néha a nap. Interjúnk.
Egy hajléktalan által befogadott transznemű fiatalról és kettejük kapcsolatáról tett közzé dokumentumfilmet a 444.
November 5-én következik az Egyesült Államok történetének 60. elnökválasztása. A világpolitikát is nagyban meghatározó esemény természetesen a filmesek fantáziáját is beindította.
Budapest régóta kedvelt célpontja a nemzetközi filmforgatásoknak, a hazánkba látogató mozisztárok pedig áradoznak Magyarországról a közösségi médiában, ami nemcsak ingyen reklámmal ér fel, hanem a turizmusnak is igen jót tesz.
A díjazott elmondta, hogy „nagy megtiszteltetés” számára „az LMBTQ+ rövidfilmek világának Oscar-díjának” átvétele.
Akinek van pénze Ukrajnában, az kifizeti, hogy ne vigyék a frontra, akinek nincs, az megy a húsdarálóba.
Soha nem tudni, hogy aki a vonalon van Washingtonból, az most Dr. Jeckyl vagy Mr. Hyde.
