„Háborús helyzet van, hideg, lelki háborús helyzet. Azért írok Önnek, mert valahol mélyen bízom abban, hogy Önnek sem csak az ország, hanem az országban élő emberek életminősége is fontos. Le kell szögeznem, semmilyen pártnak nem vagyok a szimpatizánsa. Hamvazó szerda van. Nekem nagyon erős hitem van abban, hogy mindig felébreszthető az emberség.
Erősen megvan bennem, amint az MTV-ben jött velem szemben, konszolidált öltönyében, diplomata táskával kezében, egyedül, s tisztelettudóan köszön. Szerény volt és egyszerű. Akkor még harmincasok voltunk, Önnek is voltak világmegváltó álmai. Akkor politikai vágyairól nyilatkozott, én életmentő lélegeztető készülékre gyűjtöttem. S 98-ban, talán ennek a találkozásnak köszönhetően, Önökre szavaztam. Hát az én generációm! Biztos, bennük is ugyanaz a világsegítő-megváltó vágy van, mint bennem! Csalódtam. Mint ahogy a többiekben is.
Ön karizmatikus ember, nem véletlenül van ilyen pozícionált helyen. Pontosan ezért világszenzáció lenne, ha mesei fordulatot öltene az Ön jelenléte. Mire gondolok? S miért írok Önnek? Nemcsak beszélek, hanem tenni is akarok, mondhatni, szétfeszít a tenni vágyás, vizualizálok egy összefogásra képes társadalom képet, ahol pozitívak a magyar emberek.”