Újrahangolás

„Nem érdemes azonban ezen már keseregni, örüljünk inkább annak, hogy növekszik az ország iránt a forint erősödésében talán legjobban megtestesülő bizalom. Örüljünk, hogy Magyarország lassan lekerül a világlapok címoldaláról, csökken a ránehezedő nyomás, s ezáltal szép lassan növekedhet a külpolitikai mozgástere. Mert erre, látva a globális válság okozta általános idegességet és a szomszédságban készülődő kormányváltásokat, már a közeljövőben nagyobb szükség lesz, mint azt sokan gondolnák. S próbáljunk meg valódi nemzetként örülni annak is, hogy a kormány, ha fogcsikorgatva is, de képes volt önkritikát gyakorolni, s remélhetőleg lassan már az eredményét is látjuk majd e kompromisszumkészségnek. S aki ezt megalkuvásnak, elvtelenségnek érzi, az egyrészt vegye figyelembe, hogy egy klubban vannak bizonyos szabályok, ráadásul nemcsak neki, hanem másoknak is van véleményük.

A szuverenitásunk egy részét önként, nem pedig nyomás alatt már az uniós csatlakozáskor feladtuk. De ne feledjük el azt sem, hogy a nemzeti érdekeket nemcsak karddal, hanem másként is lehet hatékonyan védelmezni. Néha úgy, ha kicsit lassítunk, látszólag meghőkölünk, s leülünk tárgyalni. Itt jegyzem meg, ne feledjünk el örülni annak sem, hogy közben, ha az elvártnál nagyobb hibaszázalékkal is, de a kormány nagy munkát végzett, s rengeteg, az utóbbi húsz évben elmaradt dolgot megváltoztatott.”