„Az igazságszolgáltatás megbízhatóságára vonatkozó kérdést persze elvileg nem lehetne feltenni, de olyan országban, ahol számtalanszor csalatkoztunk már benne, nem lehet megkerülni mégsem. Csakhogy van itt még valami: az otthon szülés »ügye«. A válaszok aszerint oszlanak majd feketére és fehérre, hogy ki miként viszonyul az otthon szüléshez, illetve Geréb Ágnes személyéhez. Ugyanakkor kizárt, hogy a pert ne befolyásolta volna az a botrányosnak is csak jóindulattal nevezhető eljárás, amikor Gerébet kommandósok kapcsolták le és vitték be, a kihallgatások során pedig meztelenre vetkőztették. Kizárt, hogy a pert ne befolyásolta volna, hogy miután Gerébet eltiltották a szülész-nőgyógyász szakma gyakorlásától, ő ügyesen dúlának átnevezve magát továbbra is folytatott otthon szüléseket. Kizárt, hogy ne befolyásolta volna, hogy az otthon szülés és az abban segédkezés a közbeszédben még mindig egybecseng a boszorkánykodással. (És ebből a szempontból tök mindegy, hogy végre szabályozott lett az otthon szülés kísérése, mert jogszerű művelése továbbra is praktikus akadályokba ütközik.) Vagy hogy az otthon szülés annak földalatti időszakában (úgy húsz éven át) egy és csak egy ember nevéhez volt köthető, aki Jeanne d’Arc-i mosollyal fogadta az ítéletet. Végül kizárt, hogy a pert ne befolyásolta volna, hogy egyik bíró és egyik hazai szakértő sem tudhat semmit arról, hogy mi normális egy otthon szülésnél és mi nem, hiszen protokoll csak tavaly tavasz óta létezik rá. Legális gyakorlat pedig alig. Ez a legszomorúbb ebben a történetben.”