Török Ferenc pályáján a hagyományosabb szerkezetű nagyjátékfilmeket váltották a kísérletezőbb, kisebb munkák. Az Isztambul a két vonal szerencsétlen sorsú hibridje lett.
„Az Isztambul éppen arról próbálna szólni, hogy vannak elmondhatatlan dolgok, amikkel küzdünk, hogy próbálunk együttélni velük, de nem tudjuk őket artikulálni, elmondani egy halas szendvics felett, hanem szeretnénk tőlük messzire elszakadni, és elfelejteni, hogy valaha is léteztek. És a film szépen el is jut a Fény utcai nyitóképtől valami teljesen más, sohasem látottig: a Kappadókai kövek között búcsúzunk a főszereplőtől.
Persze nem a szó politikai, hanem szellemi értelmében. Angolként valahogy otthonosan mozog a világ bármely tetszőleges pontján. Ilyesmire mi, magyarok soha nem voltunk és nem is leszünk képesek. Győrffy Ákos írása.
A Nemzeti Filmintézet elnökével az előző hat év stratégiai fejlesztéseit értékeltük a Budapesten forgó világklasszis alkotásoktól a magyar Oscarokon át a hazai filmes termésig.
Bemutatták az ATTILA nevezetű önjáró tarackot.
Számíthattok rám; még nagyobb elszántsággal folytatom a munkámat, amelynek során a jövőben több elemzést és kevesebb influenszerkedést láthattok majd tőlem.
Felfedezték Tótékat, film készül az örkényi novellából.
Nem akármit láthattak a figyelmes járókelők.
Nem ilyen búcsút képzelt el magának…
A sokszor „feljelentőemberként” emlegetett Tényi bejelentése mentén ismeretlen elkövető ellen nyomoz a hatóság.
