„Az, hogy a Narancs véleményével dacolva a The Artist tarolt az előkelő (legjobb film, rendezés, férfi főszereplő, zene, kosztüm) kategóriákban, legfeljebb azokat érhette váratlanul, akik jó ideje minden kapcsolatot megszakítottak a külvilággal. Ami pedig a további izgalmakat illeti… Valamit kellett adni Scorsese-nek – adtak. Alexander Payne-nek - adtak. A segítségnek – adtak. Woody Allennek – adtak. Christopher Plummernek – adtak. Payne az Utódokért egy legjobb adaptált forgatókönyves, Woody az Éjfélkor Párizsbanért egy legjobb eredeti forgatókönyves Oscart könyvelhetett el, A segítség statisztikáit pedig Octavia Spencer mint legjobb női mellékszereplő segítette ki. Plummer burkolt életműdíjat kapott, az ürügyet a Kezdőkben nyújtott alakítása adta – dicsértük mi is egy DVD-kritikában.
Szegény Scorsese, nem csak a műsorvezető testközelből előadott szerenádját kellett elszenvednie, de legkésőbb akkor, amikor a legjobb hangvágás díjában részesült (A leleményes Hugóért – csütörtöktől a mozikban), neki is leeshetett, hogy idén az Akadémia csak udvariaskodik vele, mint régi, megbecsült tagdíjbefizetővel (bár, meglehet, ingyenes a tagság). A hangvágás fontos, az operatőri munka (azt is elvitte a Hugo) meg még fontosabb, de ezeket a kategóriákat – meglehetősen lekicsinylő módon − technikai kategóriákként szokás emlegetni. Hiába nagy dolog egy hangvágás vagy egy hangkeverés Oscar, soron kívüli whiskey nem jár érte a Vanity Fair büfépultjánál (a Hugo 5 technikaiban – köztük az operatőriben − nyert).
Amiért viszont jár, az a legjobb női főszereplő Oscarja. Beszédtéma lesz, még legalább 24 óráig, Meryl Streep győzelme − sokat elmond a hitchcocki feszültségről, hogy az idei gála egyetlen kvázimeglepetését Streep győzelme jelentette, hiszen sokan (de ezek szerint nem elegen) A segítségben szereplő Viola Davist vizionálták befutónak.”