„Két dolog merült fel bennem. Az egyik, hogy Geréb Ágnes és az általa képviselt otthonszülés ügye a politikainál sokkal mélyebben lévő motivációkat szólít meg. Ágnest, az otthonszülést, a meggyőződés melletti bátor kiállást végső soron azok a nők és férfiak tudják elfogadni és támogatni, akik aktív kapcsolatban vannak önmagukkal, testükkel-lelkükkel egyaránt, és akik tudják, vagy úgy is mondhatnám, tudatosak abban, hogy az önmagukkal kapcsolatos döntéseket senki más helyettük, nélkülük nem hozhatja és valósíthatja meg. Ha azt mondjuk, hogy a szabad akarat birtokában vagyunk, akkor nem adhatjuk át a testünk és lelkünk feletti rendelkezést senki másnak. Márpedig, ha egy kórházban belealélok egy szülészorvos, a személyzet karjaiba, akkor feladok valamit, ami csak az enyém. Fontos pont ez. Érdemes rajta meditálni. És persze, ha valaki a kórházi szülést választja, lehet ugyanúgy tudatos, kézben tarthatja a szülését, átadhatja magát a szülés közben felszabaduló nála nagyobb erőnek, energiának, de messze nehezebb körülmények között, mint amikor egy bába, dúlák és szerettei veszik csak körül az otthonában. Saját tapasztalatom is van a témában. Sok nő nem is jut el addig a felismerésig, hogy a kórházban azért volt szüksége a szülés során különböző beavatkozásokra, mert nem tudta ezzel az erővel és energiával, végső soron önmagával felvenni a kapcsolatot. Nehéz ezt beismerni, nekem is az volt.
A másik vonatkozás, ami felmerült bennem, hogy Geréb Ágnes következetes magatartásával, azzal, hogy keresztbe metszi a szokásos gondolkodási sémákat, arra ad nekünk lehetőséget, hogy párbeszédbe kezdjünk egymással. Hogy elhiggyük, szóba állhatunk még, és van közös bennünk. Hogy sokkal fontosabb rétegei is vannak emberségünknek, mint a politikai. Példa erre az is, hogy a Geréb Ágnesért munkálkodók, támogatói többségükben nem a politikai meggyőződésük, világnézetük mentén dolgoznak
Ezek az emberek, ügyek, mint Böjte Csaba, Geréb Ágnes, vagy a homeopátia, adnak nekünk lehetőséget arra, hogy újrastrukturáljuk az önmagunkhoz, egymáshoz való viszonyunkat. Szerintem érdemes lenne. Hajrá!”