Csőtop és Horthy

„Aztán eljött február 7-e, az országértékelés napja, amikor Orbán Viktor a nagy korongos, Wayne Gretzky bon mot-jával fejezte be háromnegyed órás előadását. Tudják: nem oda kell korcsolyázni, ahol a korong van, hanem ahol lesz. A beszédet követően az Index meginterjúvolta az Orbán-fanok kemény magját, a rózsadombi B-középet. S láss csodát: számukra a Békemenet valódi spirituális élményt adott, olyan élményt, amely akár az egész országot megváltoztathatja. Az emberek valahogy mintha nemesednének a felvonulás óta. Azóta fordul elő, hogy megvár az autóbuszsofőr – érzékenyült el a kamerák előtt az egyik hölgy, új értelmet adva a szociológiai tény már-már feledésbe merült fogalmának.

Nagy szerencse, hogy demokráciában élünk, mindenki azt gondol, amit akar – még Mészöly Kálmán is. Az is belefér, hogy ugyanarról az eseményről homlokegyenest ellenkező értelmezések születnek, a Békemenet kapcsán például ugyanúgy beszélhetünk a magyarság morális feltámadásáról, mint százezerszám’ Budapestre buszoztatott, kilóra megvett tüntetőkről. Ami viszont riasztó: tömegek záródnak be a saját politikai karanténjukba, az Echo TV, az ATV vagy a Facebook üzenőfala által teremtett valóságba. A kritika és az önkritika képessége kihal, a közéleti nyelv retardálttá válik, ezáltal alkalmatlannak bizonyul az érvelésre, egymás meggyőzésére. A nyelvi után lassan a fizikai kapcsolat is megszűnik az egyes csoportok között, s végül már az is meglepetést kelt, ha időről időre kiderül, mások mást gondolnak ugyanarról. S egyáltalán: léteznek, itt vannak közöttünk.”