Illúzió azt hirdetni és követelni, hogy térjünk vissza a 2010 előtti – állítólagosan – ideális, demokratikus állapotokhoz, mert azelőtt sem volt „ideális” az alapállapot, ezért nincs visszaút, csak előrevezető.
„2. Számolni a másik féllel. A feladatot azt teszi nehezen megoldhatóvá, hogy ezt a korrekciót nem lehet úgy elvégezni, hogy közben figyelmen kívül hagyják az egykoron – 2010-ben – a Fideszre szavazott hárommilliónyi választópolgár igényeit, véleményét. Ami persze nem egyenlő a mai kormány aktuális érdekeivel, véleményével, de az is biztos, hogy nem fog egybeesni a majdani győztesekével sem. A lényeg, hogy mindenképpen meg kell oldani a vesztes tábor – igencsak heterogén – igényeinek a figyelembevételét is, mert ha ez nem történne meg, akkor legfeljebb az elmúlt két év hibáinak kifordított megismétlésére kerülhetne csak sor. Politikailag mindez nagyon nehezen kivitelezhető, mert ebben a mezőben a versengés és a kizárás roppant erős mozgatóerő, ám a médiában, a kulturális élet alapvető intézményeiben ez a diskurzus eredményesebben lenne lebonyolítható.
3. Nincs visszaút. Illúzió azt hirdetni és követelni, hogy térjünk vissza a 2010 előtti – állítólagosan – ideális, demokratikus állapotokhoz, mert azelőtt sem volt »ideális« az alapállapot, ezért nincs visszaút, csak előrevezető. Ahogyan nincs igaza a Fidesznek akkor, amikor elveti a rendszerváltás két évtizedét, azoknak sincs igazuk, akik megpróbálják idealizálni az 1990–2010 közötti időt. Új alkotmányt valóban kellett már alkotni, de nem ezzel a sietséggel és nem azzal az egyoldalúsággal, ahogyan 2011 tavaszán tették. A választási rendszer valóban megérett a korrekcióra, de semmiképpen sem arra, hogy egyetlen politikai erő aktuális igényei szerint rendezzék át. Az igazságszolgáltatás egész rendszere ezer sebből vérzett már, de ez még nem elegendő indok az egyoldalú kormányzati dominancia érvényesítésére. A közigazgatás egészét veszélyeztette az önkormányzatiság túlzásaiból kifejlődött pazarlás és átgondolatlan működés, de ez még csak magyarázat sem lehet a kormányzati önkény jegyében történő totális átalakításra. A médiatörvényről 1997 óta tudtuk, hogy alkalmatlan a közszolgálat hosszabb távú szempontjainak érvényre juttatására, ám ebből nem következett a médiavilág egészének kormányzati rohammal történő elfoglalása. Példáinkból legalább három további alapvető és közös tanulság is levonható.
4. Az eljárások fontossága. A leendő rendszerkorrekció során kitüntetett szempontként kell érvényesíteni az eljárások demokratizmusát, a döntések meghozatala előtti érdemi egyeztetéseket. Amiért egyértelműen elmarasztalható az elmúlt két év, az az, hogy az állítólagos forradalom hevében a társadalmi működés minden szintjén könyörtelenül leépítették a szükséges és elégséges eljárások megszokott rendjét. Kezdve a jogalkotástól, befejezve a mindennapi személyzeti döntések szintjéig.”