Fagyálló

„A társaságnak másnap volt a disznóölés, nekem meg a hazaút. Az esti buli után 1-kor jutottam ágyba, és háromnegyed 4-kor már ki is ugrottam, hajtott a mehetnék. Este elmulasztottam gondoskodni magamról, üres a termosz és a kulacs, kajának csak néhány pogácsát kaptam össze a vacsoraasztalokról. Sebaj, majd csak lesz valahogy!

Fél 5, indulás. Lent a dér szikrázik, fenn a milliárdnyi csillag – ez Magyarország legkevésbé fényszennyezett vidéke, messziről járnak ide az éjszakai égbolt csodájára. Nagyon hideg van, mínusz 10 fok lehet. Hosszú emelkedővel kezdődik az út, türelmetlenségemet leküzdve szép lassan megyek fel rajta. Aztán szintén lassan le, a túloldalon. Nem hiányzik egy bukás kátyú, jégfolt vagy valami szegény elütött állat miatt. A fényszórómmal mintegy 50 méterig látok jól. Rossz érzés, hogy csaknem egy órát vett igénybe az első 13 kilométer Kaposvár felé, de hát ez van, nyáron majd fürgébb leszek!

Dermedt a világ, egyenesen száll fel a kémények füstje a fakón párás levegőben, ropog a fagyott fű a lábam alatt, ahol megállok. Szombat reggel van, csak az mozdul ki, akinek muszáj, szinte nulla a forgalom. Somogybabodon ügyet sem vetek a kerékpárútra, később meg a Balatonszemes felé vezető szép új országúton a kerékpározni tilos táblákra – nem zavarok senkit. Ott, nem sokkal a Balaton előtt jött el egy kritikus pillanat. Világos volt már, de a napkelte időszaka a leghidegebb. Már nagyon áthűlt a lábfejem, meg kellett állnom sétálgatni, amíg vissza nem tért belé az érzés, persze éles fájdalom formájában. Frankó, lehet tovább menni.

A Balatoni bringás körút a szokott formáját hozta: helyenként kriminális, sőt egyszerűen veszélyes, másutt ragyogó, vadonatúj, tükörsima, Hollandiában megirigyelhetnék. Csak így tovább! Ez a mai útvonal-variáns valamivel rövidebb a tegnapinál, Siófok után érem el a félutat. Van azonban egy kis bökkenő: tegnap valami megárthatott a bendőmnek, kissé fehéres a nyelvem, és semmi étvágyat sem érzek. Két pogácsa, két kis csoki és két kis nápolyi – ennyit ettem egész nap, és nagyon keveset is ittam. Tudva tudtam, hogy ez messze nem elég, és hogy elég keskeny gerincen egyensúlyozok, de sokszor hajtottam már ki magam a végsőkig, éreztem, hogy kontroll alatt vagyok még. A hajtás ugyanakkor jól esett, nem csökkent a menetsebesség. Hidegebb volt, mint előző nap, fátyolosan sütött és semmit sem melegített a Nap, de szerencsére megmaradt a teljes szélcsend.”

Fagyálló