Jövőkép

„Miről is beszélt a kormányfő? Egy erősnek álmodott és nem kiszolgáltatott Magyarországról. Függetlent mondtam volna szívesebben, de ennek kísérlete a mögöttünk hagyott időben elbukott. Reálpolitikus ezt tudomásul veszi. Aki volt már döntési helyzetben, kényszerek kötözöttségében, az tudja, hogy hány álmatlan éjszaka van a konfrontáció, a következetes magatartás, netán a »hitvallásos kiállás« mögött. Tudatosan népszerűtlennek lenni, ez a mai kor igazi kihívása. És ez a demokrácia-hatékonyság deficitje. Igen, lehet együtt élni vele, és lehet ezt a társadalmi berendezkedés legfejlettebb fokának beállítani (ó, aki még emlékszik a dialektikus történelmi materializmusra!), de a nagy strukturális átalakítások épp azon buknak el, hogy csoportérdekek sérülnek. Ki ássa meg hát saját sírját? Ez a demokrácia csapdája amennyiben nincs valakiben az elhivatottság, hogy akár »bukása« árán is átviszi a közjót a csoportérdekeken. A mai felállásban, aki változtatni akar, bele kell halnia. Legalábbis kockáztatni a bukást, feltéve mindent egy lapra. Nincs alternatíva.

Tudom, hogy ez nem reálpolitika, hanem krisztusi radikalizmus. Sokaknak bolondság, de tetszett Istennek, hogy a világ bolondsága által üdvözítse a hívőket. Mielőtt bárki azzal vádolna, hogy összekeverem a politikát és a hitet, sietnék leszögezni, hogy én csak egy magatartásról beszélek, amelyik jelen van az élet minden területén a világban: gazdaságban, kultúrában, politikában, és a hitben.

A radikális döntéseket meghozó és ennek következményeit vállaló ember nem tévedhetetlen. De esélye van arra (s talán egy közösségnek is), hogy kitörjön a fatalizmusból, hogy elhiggye, többre képes, mint amire mások kiszemelték.”