„Galkó Balázs naplója
2012-02-10. – péntek
Reggeli, kis jóga, kaja, kis pálinka, 11-re megyek »szerződtetési
tárgyalás«-ra… Perc-pontosan érkezek. A tikári előszobában leülök. Kis várakoztatás után behívnak az igazgatói irodába.
-Szervusz, foglalj helyet!
Kézfogás Dörnerrel és Pozsgayval ( az Új Színház főrendezője). Leülök. Innentől a párbeszéd csak Dörner és köztem zajlott…
Dörner György, az Új Színház igazgatója: - Hát, mi legyen?
- Hogyhogy mi legyen?
- Maradsz, vagy mész? Mit akarsz?
- Maradok.
- Tessék?
- Maradok.
- Márta Pista azt nyilatkozta, hogy mindenki elmegy.
- Nem hiszem, én legalább is nem mondtam senkinek ilyet.
- De, azt mondta, ott van a Fidelio címlapján a társulat fényképe, és ez a szöveg.
- Gratulálok, de ez a Fidelio szövege, és nem a Pistáé!
- Nézd! Mi nehéz helyzetben vagyunk, mert nem tudtunk beszélni veletek, nem engedtek be a színházba. Ezért nem tudjuk, kire, kikre számíthatunk.
- Rám igen, rám számíthattok, bár azt nyilatkoztam annak idején, hogy én »kenyérgyáva« vagyok, de szerintem a színház elsősorban nem politikai, hanem esztétikai kérdés, nevezetesen, hogy egy előadás jó é, vagy nem.
- No, igen és hát én láttam itt minden előadást, egy csomó nem jót, sőt kifejezetten rosszakat is…
- Szerinted.
- Igen, szerintem. Nézd, neked van egy határozatlan idejű szerződésed. Én ilyet senkivel nem fogok kötni, nem akarok kibaszni az esetlegesen utánam jövő igazgatóval. Én ilyen szerződést neked nem tudok fölajánlani, semmilyen szerződést sem. Legfeljebb, ha szükségünk lesz rád, szerződtetünk.
- Ez azt jelenti, hogy nem akartok velem dolgozni?
- Dehogynem, ha lesz olyan szerep, amire szükségünk van rád, majd hívunk. Például a következő szezon első bemutatója lesz egy Nyírő József novelláiból készülő színdarab; a Jézusfaragó ember… abban van egy öreg székely, aki mesél… Azt bőven el tudom képzelni, hogy te legyél.
- Ezek szerint nem akartok szerződtetni.
- De, csak más formában. Mint darabszerződésest. Nézd, sem a te egzisztenciális problémádat, sem Magyarország gazdasági helyzetét nem én fogom megoldani.
- Én sem. Szóval?
- Balázs itt más színház lesz… Itt mostantól csupa olyan ember lesz a társulat tagja, aki hisz Istenben, aki tudja, hogy léteznek másfajta dimenziók, amiket nem tudunk tapasztalni, olyanok is…
- Gyuri! Én tizenéve jógázok intenzíven, eléggé – amennyire magyar nyelven lehet - elmélyedtem a jógikus, és a Buddhista filozófiában, ezek nagyon sokat tudnak a másféle dimenziókról, én – mint azt ti is nyilván tudjátok - háromszor végigmondtam József Attila minden versét, nekem ott (tizenhat órás versmondás alatt!!) valós transzcendens tapasztalataim lettek… De hagyjuk. Szervusztok.
Kézfogás, távozás…”
