Mi téveszthette meg Scheppele professzort?

„Természetesen senkit nem érdemes azzal vádolni, hogy érdekelt lenne Scheppele professzor szándékos félrevezetésében, néhány kommunikációs trükk viszont könnyen megtéveszthette az amerikai jogtudóst. A választójogi reform kapcsán pl. először éppen baloldali elemzők vetették fel, hogy az egyfordulós rendszer összefogásra készteti a stratégiai partnerségben együttműködő pártokat az egységes ellenoldal legyőzése érdekében. Ezzel szemben a korábbi választási eredményekre épített modellszámításaikat már nem az előbbi módszertani alapvetés szerint készítették el. Azt is állították, hogy az új választókerületi térkép azért rossz, mivel az ország bizonyos térségeiben csak a jobb- vagy baloldal lehet erős, a kormánypárt pedig ennek tudatában »szándékosan« alakított ki »több jobboldali« választókerületet. A 2010-es voksolás viszont éppen azt bizonyítja, hogy országosan a Fidesz, de különösen a korábban jórészt szocialisták által képviselt észak-magyarországi régióban (új pártként) a Jobbik MSZP-vel szembeni megerősödése miatt hitelesség és bizalom híján, függetlenül a választókerületi kiosztástól, el lehet veszíteni egy választást.

Sokan azt is számon kérik a kormánypárton, hogy a választási rendszer nem lett egyszerűbb. Kétségkívül, a nem jól funkcionáló területi listák megszüntetésének pozitív hozadékát könnyen korlátozhatja az országos listán összeadódó listás szavazatok, a töredékszavazatok, továbbá a nemzetiségi- és a külhoni voksok nehéz átláthatósága. Ennek ellenére azt a közéleti szereplők jelentős része elismeri, hogy megfelelő társadalmi támogatottság mellett a jövőben egyszerűbb lesz kétharmados többséget szerezni. A »rendszerváltás« alkotmányának visszaállítását sokak szerint »minden bizonnyal« megvalósító ellenzéki kétharmadhoz tehát már csak egy koherens program és az ezt képviselő hiteles vezető, valamint a megfelelő társadalmi támogatottság hiányzik.”