A Csurka család nevében

„Bennünket nagyon váratlanul ért a halála. Hogy ezt ilyen emelt fővel viselte és titkolta, ez igazi hőstett volt. Sajnos, halnak a mélymagyarok: Mádl, Makovecz, Csurka, nincs utánpótlás. Hatalmas űrt hagynak maguk után. Ebben biztos vagyok.

Mit tud képviselni ön személyében mint színész az ő világképéből, látásból, testvériességéből?

Kétezerben elkezdtünk intenzíven együtt dolgozni, megalakítottuk a Bocskai Színpadot. Itt Wass Albert, Reményik, Dzsida csodálatos verseit mondtuk, és amikor a versekre ő rámondta az igent vagy nemet, megint csak előjöttek a békési szép napok. Rájöttem, hogy mennyire egy fáról potyogtunk le, minden tanácsát megfogadtam. Hatalmas magyar sorsverseket mondtunk ezen a színpadon.

A ön bátyjának sorskérdése az volt, hogy antiszemita.

Réz Ádám temetésén a bátyám mondta a gyászbeszédet, és a mottója volt, amit tiszta szívből mondott: »Meghalt az utolsó magyar úr.« Talán még meg is könnyezte. Ő lenne antiszemita? Ezt az egész Csurka család nevében kikérem magamnak. ”