A fejlett világ nagyhatalma (USA) és a feltörekvő státuszú Oroszország mellett több fejlett »közép- és kishatalom« termelési szerkezetébe azonban beékelődött a fegyver és a katonai jellegű termékek (késztermékek és alkatrészek) gyártása, ami elsősorban - nem meglepő módon - nem az ország védelmét szolgálja, hanem a világpiac importigényét elégíti ki. Az Európai Unió több országa is ide sorolható (Franciaország, Németország, Svédország), ami már nem elhanyagolható kérdés a tagországok GDP-arányos államháztartási hiány és államadósság szabályozásánál. (...)
A GDP-nek nem az az alapvető hibája, hogy mit nem tartalmaz (pl. a lakosság jó hangulatát, a nők szépségét, a férfiak fizikai erejét, vagy akár a nők és a férfiak kielégítettségét), mert nem »boldogság-indexnek« szánjuk, hanem az, amit tartalmaz. A piac, a pénzügyi intézményrendszer és - az európai kis, nyitott országok szerencsétlenségére - az Európai Unió szabályrendszere is gazdaságpolitikai változónak tekinti a GDP-t. A GDP-arányos államháztartási hiányt és államadósságot például csak azok után lenne tisztességes (erkölcsös) értékelni, illetve azt figyelembe véve egy-egy országot büntetni, ha a fejlett világ országainak mindegyikében a GDP-t megtisztítanák a romboló és pusztító termelés és szolgáltatások negatív hozadékától. Ettől még az eredeti tartalmú GDP maradhat, de egy új tartalmú GDP számítása indokolt, és csak az ahhoz viszonyított mutató kellene, hogy büntetőkritériummá váljon.”