A falusi fiú esete a brüsszeli pofonfával

„Ahogy az elmúlt év az övé volt, - hitte Orbán- úgy ez az év a visszavágás éve, nem lesz, hanem lett. Európai partnereink csőstül viszonozzák a magyar miniszterelnök által könnyű kézzel kiosztott kokikat és sallerokat. A fájó különbség az, hogy amíg az orbáni »fenyítések« nem jelentettek többet egyszerű médiavirtusnál, addig uniós barátaink pofonjai súlyos károkat okoznak világszerte Magyarországnak. Mint tudjuk, sajnos nem különíthető el szignifikánsan egy ország lakossága és az általuk választott vezetők. Sajnos. Aki a kormányt üti, az szükségképpen üt a népen is, ez persze fordítva nem mindig igaz, hiszen, mint most is láthatjuk, az ország baja nem érinti oly nagyon a kabinetet és környékét. Talán csak a hiúságukat bántja, hogy szinte mindig lebuknak, akár »magányosan« alkotmányoznak, akár médiatörvényt és testületet gründolnak, akár ha bebuktatják, vagy hagyják bebukni - egyik sem kevésbé problematikus - a légi közlekedést és még hosszasan sorolhatnánk, mi minden ellen apellált a világ, ám látva a szó hiábavalóságát, elővették a szankcionálás jól bevált módszerét.”