„Hogy a Gödörrel mi lesz, az a jövő zenéje, majd meglátjuk, az utóbbi években úgyis kifejezetten viszolyogtam attól, hogy nyári estékre meghirdetett gigaprogramokra betegyem a lábam, mert úgysem tudom élvezni a tömeget, főleg nem zárt térben.
És akkor most robbant a trafós bomba, hogy az elmúlt 13 évben sikeresen navigáló igazgatót lecserélik Bozsik Yvette-re. Hát jó, legyen, a változás néhol a haladás kulcsa, kérdés, ebben az esetben is az lesz-e. Ez a kérdés persze nem csak engem foglalkoztat, hanem még számtalan, hasonló szakmában utazó embert, és a nagyja nem fogadta kitörő örömmel a döntést.
Abban nyilván van igazság, hogy a magyarok jobban szeretik a már »ismert, de rossz« dolgokat, mint a »lehet, hogy jó, de újakat«. Nehezen váltunk és nehezen változtatunk, bár ami jó, azon nem is biztos, hogy kell. Ráadásul a Trafó eddig sem arról volt híres, hogy a megszokottat darálta volna. Épp ellenkezőleg – sikeresen igyekeztek minél színesebbé és változatosabbá tenni a programjaikat, hogy különleges élményekkel gazdagítsák az odalátogatókat, tágítsák a látókört, mert valljuk be, a miénk azért még elég szűk.
Nem lustaságból adok Bozsiknak egy esélyt, vagy azért, mert nem érdekel, hogy mi lesz a Trafóval. Hanem azért, mert kíváncsi vagyok, mit lesett el Szabó Györgytől, és hogy érzi-e a ritmust. Ha igen, az jó, végül is a vérfrissítés elsülhet jól, ha nem… na legfeljebb majd akkor hisztizek, mert semmi kedvem esténként Való Világot nézni.”