A haza a magyar jobboldalnak ma az, ami José Martínak Kuba volt. Szenvedés és kötelesség

Két dolgot nem csinálhatunk az új kormány alatt: azt, amit eddig csináltunk – és azt, amit az Orbán-kormányok ellenzéke csinált. Kohán Mátyás írása.

Egyre több jelét láthatjuk annak, hogy markánsan liberális irányba vezeti a Demokratikus Koalíciót a volt szocialista miniszterelnök.
„Az egyházellenesség azért is hálás témának tűnhet Gyurcsány Ferenc számára, mert jelentős részben ennek köszönhette sikerét a lengyel politikai színtér leginkább megosztó egyénisége, Janusz Palikot. Mint ismeretes, a kormányzó ODS-ből kivált botrányhős által alapított mozgalom a semmiből tíz százalékos parlamenti erővé tudott válni a tavaly őszi lengyelországi választáson. Márpedig, ha az erőteljesen katolikus Lengyelországban ennyire bejött az egyház és az az által képviselt értékek rugdosása, akkor micsoda eldorádója lesz ennek az irányzatnak Magyarország! És ki lenne ehhez megfelelőbb vezér Gyurcsánynál, aki Palikothoz hasonlóan sikeres nagyvállalkozóként szállt be a politikába, és aki – bár a Palikot-stílusú polgárpukkasztás helyett inkább a politikai giccs területén mozog otthonosan – hasonlóan örökmozgó, feltűnési vágytól hajtott személyiség?
Nagy különbség persze, hogy a DK vezetőjét korábbi kormányfői teljesítménye alighanem örökre vállalhatatlanná teszi nagyon sok, az antiklerikalizmusra (és a liberalizmusra) egyébként fogékony választó szemében.”