Nemzeti Véleményhatóság

„Azon következetes kevesek közé sorolom magam, akik teljesen egyetértenek a TASZ zászlóégetés-ügyi nyilatkozatával. Mint Dopeman-ügyben, itt is úgy vélem: a vélemény, s annak kifejezése (legyen az bármily megbotránkoztató, felháborító, undorító) önmagában nem büntethető. Csupán akkor, ha nyíltan, jogilag is bizonyíthatóan erőszakos cselekvésre hív fel. (...) Valószínűleg hamarosan lesz itt véleményfronton drákói törvényi beszigorítás a »mérsékelt jobboldal keményen fellép a szélsőségesek ellen« parasztvakító látszata jegyében. Ha a balliberális hangadók lépre mennek, s helyeslik ezt, két szolgálatot is tesznek a NER-rezsimnek. Egy: ők maguk hitelesítik ezt a propagandalátszatot. Kettő: önmaguk teremtik meg az ellenük irányuló fellépés legitimitását.

A tettlegességet (s az arra felbujtást) nélkülöző szélsőséges kijelentés, gesztus, happening fogalma ugyanis tetszés és ízlés szerint tágítható. Nagyon veszélyes, ha büntethetővé tesszük, mert a mindenkori hatalom gusztusától függ, mit tekint annak, s mit nem. Konkrétan, némi tendenciózus rosszindulattal levezethető például, hogy az ateizmus, a gúnyos vallásbírálat a múltban, a szovjet típusú rezsimben az istenhívő emberek tömegeinek bebörtönzéséhez, kínzásához, kivégzéséhez vezetett. Tehát az ilyen beszédet tiltani kell, vagy újra jön a keresztény vészkorszak.

Ha a jelképégetést, (mint az ugyancsak helytelenül tiltott jelképviselést - vörös csillag, horogkereszt), a militáns nyelvezetű közbeszédet büntethetővé tesszük, olyan véleményszabályozó kaput nyitunk meg, amit nem tudunk majd időben bezárni. Zsarolható, egzisztenciálisan kézben tartható, fenyegethető lenne mindenki, aki ifjonti hévből kamaszkorában szélsőségesek közé keveredett. Mint például e sorok írója.”