Schmitt Pál Egerben

„Ma Egerben járt Dr. Schmitt Pál, hazánk köztársasági elnöke, ünnepi közgyűlésen fogadtuk őt az egri képviselőkkel együtt.

Bár nem szokásom jobboldali politikusokról véleményt írni, minősíteni (kicsit gáz párttársaimat dicsérni), de ezúttal, a zord időkre való tekintettel úgy érzem, helyesebb, ha őszintén leírom: nem ismerek senkit, aki alkalmasabb köztársasági elnök lenne nála. »A stílus maga az ember«. A mai közéletben nagyra becsülöm, ha egy politikus nem igyekszik mindenáron eltakarni hibáit, nem akar tökéletesnek látszani, nem robotként nyilatkozik a megszokott panelekből válogatva, és felvállalja önmagát, hibákkal, ez esetben helyesírási hibákkal együtt. :) Köztársasági elnökünk egy kiváló sportoló, a világ legjobbja volt egykoron abban, amit csinált, és ezt nem sokan mondhatják el magukról hazánkban. Schmitt Pál kiváló diplomata, és közvetlenségéről mindent elárul az, hogy EP-képviselőként rendszeresen látogatta az Európai Parlament fitness-termét és szaunáját, ahová inkább csak mi, asszisztensek jártunk, miközben a képviselők exkluzívabb klubokban adtak egészségükre. Schmitt Pállal nem tudtam úgy találkozni az EP-ben, az ott töltött három hónap alatt, hogy ne lett volna egy mosolya, egy poénja vagy pár mondata a »mezei gyakornokokhoz«, asszisztensekhez. Vele lehetett együtt ebédelni, grillpartyn meginni egy pohár bort, és sosem éreztük, hogy ő valami nagyon tökéletes, nagyon magas rangú, kimért kiborg lenne, aki próbál diplomatikusan fogalmazni akkor is, ha azt kérdem, melyik a kedvenc itala.

Bár Magyarország mindenkori köztársasági elnökének kijár a tisztelet, nekem nem tetszettek a korábbi elnökök, akik patikamérlegen mérték minden szavuk súlyát, és legfőbb feladatuknak saját intézményük méltóságának őrzését tekintették (nameg a jogszabályok betű szerinti értelmezését). Szerintem 2006-ban olyan értékek sérültek hazánkban, mint a szabadság és demokrácia. Abban a helyzetben jóérzésű ember nem hallgathatott a hatalom visszaéléseiről, akkor sem, ha köztársasági elnöki székben ült. Éppen azért kellett volna a tisztességet, az emberi jogokat védve elítélni Gyurcsányt és kormányát - egyértelműen, nem köntörfalazva felszólítani lemondásra. Olyan értékválságban szerintem nem lett volna helye a kötelező távolságtartásnak, az intézményi méltóság védelmének. A jog betű szerinti értelmezése is céltalan dolog, inkább kibúvó a felelősség alól.

Azért is örültem, amikor köztársasági elnöknek választották Schmitt Pált, mert végre egy egyenes tartással, jó kiállással és jó kommunikációs készséggel rendelkező első embere van Magyarországnak. Ma is öröm volt látni, hogy elnökünk nem felolvas, saját méltóságára rácsodálkozva és a pillanat ünnepélyességétől elragadtatva, hanem egyszerűen szívből beszél, ami oly természetes kellene legyen a politikában. Akkor megszűnne az álszentség, a politikai korrektségnek álcázott képmutatás, és kiderülne, ki az, akinek a jelleme valóban méltó a politikusi hivatásra. Talán senki nem foglalkozna azzal, hogy vét-e helyesírási hibát az illető, vagy hogyan írta, íratta vagy másolta házi dolgozatát, diplomamunkáját vagy doktoriját.

Ki az, aki nem puskázott a suliban? Ki az, aki nem hajtogatott papírrepülőt, nem köpőcsövezett rizsszemet a feszes hátsójú fiatal napközis nénire, majd nevetett az egész délutános csoporttal? (Na jó, ez utóbbi valóban nem olyan szűk réteg) És tegyük szívünkre a kezünket: olyan nagy bűn, ha egy sporttörténetből húsz éve írt kisdoktori akár nagyban megegyezik egy korábban, más nyelven írt tanulmánnyal? Persze, ha igaz, hogy a köztársasági elnökünk másolt, fordított, és egyéni munkája elenyésző (ez még nem bizonyított) az nem szép dolog, elítélem én is, mint doktorandusz, aki keményen dolgozik a doktori címért. Ha így lenne, az tényleg rossz példa minden fiatalnak, és devalválja a tudást, mint társadalmi értéket. De ez olyan nagy dolog, hogy emiatt le kéne mondania Schmitt Pálnak? Döntse el mindenki maga, én személy szerint nagyon sajnálnám, ha nem ő lenne a köztársasági elnök. Mert Schmitt Pál számomra olimpiai bajnok, egyenes jellemű, példamutató ember, akire felnézhet Magyarország - sportolóival, diplomatáival, politikusaival együtt.”