Mindazok fontosak tehát számomra, akik végül sosem haboztak felvállalni, s ha kell, kritizálni is a nemzeti hagyományokat.
„Szerintem a politikai költészet mint műfaj akkor értelmezhető, ha elfogadjuk, hogy a költészetnek van közösségi felelőssége, a közösségre vonatkozó, sőt a közösségnek szóló mondandója. Ilyen értelemben akkor értelmezhető: ha elfogadjuk, hogy van nemzeti (értsd magyar nyelvű, s a magyar nyelven beszélőknek, a magyar kultúrában felnevelteknek szóló) költészet. Továbbá a politikai költészet nem olyasmi, amit egy definícióval körbe tudunk keríteni, annak érdekében, hogy valakit beemelhessünk, valakit meg kint tartsunk a karámokon. Hanem, szerintem magyar nyelven írva a politikai költészet mintegy szükségszerű feladat – legalábbis mindmáig az volt, s amíg végleg el nem tűnik a politika, vagyis a közös dolgaink intézése és az azokról folytatott vita, az is marad.
S hogy milyen az én politikai költészeti ideálom? A világirodalomban talán leginkább a lengyelek tetszenek nekem (Herbert, Milosz), no és a köznyelvhez közel álló, józan észre apelláló, de érzékien képszerű angolszász hagyomány (Shakespeare, Eliot, Stevens), idehaza pedig a csöndesebb beszédű, megfontoltabb és árnyaltabb nyelvet használó, időnként akár gyávábbnak is titulálható, de aztán annál felkavaróbb politikai líra (a Kufsteint megjárt Kazinczy, Kölcsey, Arany, Babits, Radnóti). És persze fontosnak tartom az úgynevezett határon túli irodalom ilyen irányait, a transzilvanizmus költőitől, Székely János-Sütő generációján át, Hervayn-Szilágyi Domokoson túl Farkas Árpádékig, s aztán egész a legfiatalabbakig, mondjuk Orbán János Dénesékig. A Délvidéken például Tolnai Ottó és Domonkos István körét. És persze ott van a nyugati magyar irodalom, a Párizsi Magyar Műhellyel, vagy a nemrég meghalt Csokits Jánossal.
Mindazok fontosak tehát számomra, akik végül sosem haboztak – bocsánat a nagy szóért, de a magyar politikai (és) költői hagyományról szólva ez szerintem megkerülhetetlen, ha óvatosan is kell épp ezért bánni az ilyesmivel – felvállalni, s ha kell, kritizálni is a nemzeti hagyományokat.”
Számára nem volt megbocsátás, ellentétben másokkal, így például Szabó István rendezővel, aki hosszú időn keresztül gyártotta a terhelő tartalmú jelentéseket. Balogh Gábor írása.
Hogy a politikában az igazság a legveszélyesebb fegyver, azt két igazságbeszélő sorsa bizonyítja: Csurka Istváné és Gyurcsány Ferencé.
Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Hogyan lehetséges, hogy a történelem összes kultúrája észak, dél vagy kelet felé orientálódott, és sohasem nyugat felé? Az égtájak kultúrtörténete színesebb és tanulságosabb, mint azt a GPS korában bárki gondolná – állítja Jerry Brotton, a reneszánsz professzora.
„Nem tudtam mindenkinek elmondani, hogy ne haragudjatok, de akit láttatok a filmvásznon, az nem én voltam” – idézi fel a művész, akit a '80-as években Beri Ary-ként ismert Magyarország.Interjúnk.
Munkatársai Dr. Google-nek gúnyolták, mert a diagnózis felállítása előtt mindig az internethez fordult. És ez csak a jéghegy csúcsa.
Panama után Grönlandra is szemet vetett.
