A tudatlanság hatalom

„Mennyi butaságot lehet belegyömöszölni két rövid bekezdésbe? Amint az köztudott, és amit eddig senki nem cáfolt, a közszolgálati televízió 2011. április 1-jén sugárzott híradója az elemi az szakmai szabályokat semmibe véve és törvénysértő módon meghamisított egy híradást, amikor is a műsorban azt a látszatot keltette, mintha Daniel Cohn-Bendit a vele szemben az adásban megfogalmazott pedofil vádakra érvekkel nem válaszolt, hanem önuralmát vesztve menekült el a helyszínről. A valóságban ennek az ellenkezője történt meg. (...)

Maradok tehát csak az emberi méltóság értelmezésénél, mert az is elég kemény dió, hiszen amit megpróbálok értelmezni, abban nincsen értelem:  Az elemző nincs könnyű helyzetben, hiszen olyan szöveggel áll szemben, amely ellenáll a racionális bírálatnak, azaz nevetni vagy sírni felette könnyebb, mint nekiállni elemezni. A rövid szöveg valósággal tobzódik az érdek (közérdek) szavak ismételgetésében, mégpedig úgy, hogy azt az alkotmányjogi alapjogi irodalomban teljesen ismeretlen kontextusba helyezi. Ez az összefüggés úgy azonosítható, hogy ahol jogokról kellene szólni, a szöveg rendszerint érdeket mond. Ez azért is baj, mert a két fogalom között az első alapvető különbség az, hogy a jog értelmezése a jogász számára alapvetően világos, ellenben a közérdek (nem beszélve egyéb érdekekről), jogi szövegekben rendszerint nem jelent semmit.

Ugyanakkor az is látnivaló, hogy nem valamiféle szótévesztésről, hanem valami torz, kifejtetlen kollektivista jogfelfogásról van itt szó. Olyasmiről, hogy alanyi jogok nincsenek, kivéve ha a médiahatóság közérdeket is lát mögöttük. Először ugyanis azt állítja a textus, hogy az emberi méltóság indoka(brr!) a közérdek sérelme, majd azzal folytatja, megadva ezt az értelmet, hogy az emberi méltóság megsértéséhez nem elegendő a jogsérelem tényleges megtörténte. Sőt az sem elegendő. hogy »egyéni érdekek« sérüljenek – arra ne kérdezzünk rá, hogy ez ugyan mit jelent -, hanem konjunktív követelményként a megvalósult jogsérelemnek »közösségi érdekek« sérelmét is okoznia kell. A tételt a következő mondat univerzális érvényűvé emeli azzal, hogy világossá teszi, hogy »az emberi jogokban megjelenő alapvető értékek« forrása nem más, mint aközérdek. Mekkora butaság, uram-atyám! Ez a mondat kétszáz év alkotmányos gondolkodás eredményeit tagadja. Azon már túljutottunk, hogy a jogban a közérdek fogalma milyen bizonytalan. Lássuk akkor a tényleges összefüggést: Az emberi méltóság a keresztény teológia, de Jézus valamint a zsidó filozófia szerint már az Ószövetségnek is erkölcsi alapzata: »Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük, mert ez a törvény, és ezt tanítják a próféták.« (Mt 7,12)- mondja Jézus. Azaz, sem saját személyes, sem pedig kollektív tévelygéseinket nem kényszerítjük senki emberfiára: az emberi méltóság nem egyebet, mint az individuum elismerését és tiszteletét jelenti, nem pedig holmi médiatanácsi ködös, a közérdekről szóló nemzeti-kollektivista-álkeresztény hadova delíriumában fogant.

Amióta tehát világ a világ - egyesek szerint ebben a tekintetben a világ kezdete a felvilágosodás, míg mások szerint a bibliai kor -, de az bizonyos, hogy az emberi méltóság az egyén tiszteletét jelenti, azt, hogy mindannyian szabadnak születtünk, és szabadságunktól nem foszthat meg bennünket senki sem, azaz az emberre személyként kell tekintenünk.”