Egy mondat a zsarnokságról

„[I]tt zsarnokság van magában a lavórban, a szisztémában, a hivatalos politizálás kicsinyességében, a fantáziátlanságában, a kórusban bégetésben, a pártképzésben, a toborzásban és a színészekkel demonstráló önállótlanságban, hiszen nem is úgy van zsarnokság, mint az Illyés Gyula idejében, sokkal ravaszabb, élhetőbb, örökebb, zsarnokságban élünk, a középszerűség diktatúrájában, és akkor még ehhez jön az orbánc, ez a végzetesen lemaradt és ávétó közkultúra: népszavának lenni már a nevében is hazugság, ahogyan népszabadságnak lenni is az, olyan állat nincs, vagy magyarnemzet sincsen, mert a nemzet, az nem egyetlen népcsoporté, ha nemzet, benne van a szóban, ha még tudnánk magyarul, magyarhírlapnak lenni pedig annyi mint helyi trombitának lenni, a hír nem magyar, se svéd, se arab, csak hír, hahó, ébresztő: hol zsarnokság van, ott zsarnokság van, népszava, az is szem a láncban.”