Megkongatta a vészharangot az európai demokráciák felett a neves elemző
Ivan Krastev szerint 1989 már nem tűnik a liberalizmus fénypontjának.
Bármennyire is erőltetjük a szakértői kormány gondolatát, egy demokráciában végső soron politikusok fognak dönteni, mégpedig a parlamenti képviselők személyében. Ők nem szakértők. Ők politikusok.
„Az elképzelés egy hibás gondolaton alapul. Arra, hogy elkülönülnek a szakügyek és a politikai ügyek. A politikai ügyek, érdekek, szempontok csak belezavarnak a szakemberek szakszerű döntéseibe.
A szakmai ügyek azonban nem mások, mint egymással vetélkedő szakmai kérdések, amelyek szűkös erőforrások megszerzésére irányulnak. Egyaránt fontos a gyorsforgalmi utak építése és a kis települések iskoláinak, óvodáinak megőrzése. Egy ponton ugyanazért a pénzért küzdenek.. Mind logisztikai szakembereknek, mind a tanároknak igaza van, hogy nincs annál fontosabb, mint amit ők akarnak. De egyszerre mind a kettőre nincs pénz. Valakinek döntenie kell.
Egyébként bármennyire is erőltetjük a szakértői kormány gondolatát, egy demokráciában végső soron politikusok fognak dönteni, mégpedig a parlamenti képviselők személyében. Ők nem szakértők. Ők politikusok.
Jelzem, ha őket is szakértői alapon választanánk, akkor a legjobb szándéktól vezetett választók a parlamenten keresztül lényegében egy korporatív rendszert hoznának létre, 40 mérnök, 40 közgazdász (nehogy a két csoport közötti egyensúly megbomoljon), 2 klíma kutató, 8 fizikus és a többi csoportjai alapján alkotnák meg– ez pedig csak úgy lehetne, hogy a szabad választás elvét megsértik. (...)
Egyáltalán, az egész szakértői kormányzásban egy gőgös, önhitt tudás-elképzelésre épül. Akik a szakértői kormányra szavaznak, azok elhiszik, hogy létezik »igazi« tudás, amely nem szennyezett a politikai vagy nem is tudom milyen szempontokkal. Léteznek a szakemberek, akik az igazi tudás birtokosai, amelyek a társadalom egészének érdekeit szolgálják – szemben a politikai szempontok által szolgált részérdekekkel, nem is beszélve a politikusok önérdekéről. Az igazi tudás birtokosait egyrészt nem vezeti más, mint a legnagyobb szakértelem – másrészt e legnagyobb szakértelem a valóságra vonatkozó legpontosabb, leghasznosabb, leghatékonyabb elképzelés.
A szakértői kormány híveinek a fejében a társadalom egy egységet alkot, amely csak azért működik rossz hatékonysággal, mert a társadalom irányítói még nem találták meg ezen egység leghatékonyabb irányítási módját. A politikába pedig azért kellenek szakértők, mert ők az igaz tudás, a szakmai tudás megvalósításán dolgoznak. Ők a valódi tudást implementálják a társadalomra.”