Talán elérkezett az idő, hogy komolyan vegyük például egy civil parlament felállításának a lehetőségét. Ha tetszik, egy független, civil, árnyék-parlament felállításának lehetőségét.
„Úgy vélem, két meghatározottság rendszerezi a meglévő civil identitásokat, ezek pedig, furcsamód, éppen lokálisak és decentralizáltak. Az egyik a földrajzi lokalitás, ahol élünk, ahol mindennapjainkat töltjük; a másik a társadalmi lokalitás, a civil-szakmai meghatározottság. A kétfajta beágyazottság nincs mindig egyensúlyban, de valamelyik mindenféleképpen jellemzi az egyént, így a közösséget is. Ezért véleményem szerint, a lokális és decentralizált civil társadalomra épített képviseleti rendszer az, amelyik hatékonyabban nyújthat szervezettséget életünkhöz.
A lokalizáltság ebben az összefüggésben biztosítja azt, hogy még ismerhető, közvetlenül számon kérhető legyen a képviselet. A decentralizáció biztosítja azt, hogy az élet lehető legszélesebb köréhez jusson el a képviselet. A lokális jelleggel érhető el, hogy ne váljon a szervezettség mindent átfogóvá, vagyis hazuggá és arrogánssá, hogy olyan szinten maradjon a képviselet, ahol létező és konkrét visszajelzéseket kaphat, amelyben a kapcsolat a képviselt és a képviselő között még élő maradhat. És ami nagyon fontos: mindkettő biztosítja azt, hogy egyes társadalmi csoportok ne foglalhassák el a rendszert teljes egészében, vagy jelentős részben.
Mindebből az következik, hogy talán elérkezett az idő, hogy komolyan vegyük például egy civil parlament felállításának a lehetőségét. Ha tetszik, egy független, civil, árnyék-parlament felállításának lehetőségét. Meggyőződésem, hogy másként nem törhetjük le a pártok szegregáló hatalmát. Valamikor el kell kezdenünk kilépni a pártok bűvköréből, le kell válnunk róluk, önálló kezdeményezésekkel, törvényekkel kell fellépnünk. El kellene hinnünk, hogy a saját kezünkbe vehetjük a dolgok menetét, hogy a hatalmi központot uralók érdekeivel ellentétben, az állam kezében csak az maradjon, ami feltétlen szükséges, hogy a döntések legnagyobb része meghozható helyi szinteken, az emberekhez sokkal közelebb.
Az már egyértelműnek látszik, hogy a parlament – a hivatalos – egy értelmetlen, kezelhetetlen és felesleges területté vált. Közügyek megtárgyalására, és főleg törvények megfogalmazására alkalmatlanná vált. A pártok évek óta tartó hidegháborúja csúcspontjára jutott, ördögi mivolta a maga teljességében megmutatkozik. Ha nem jelentkezik a civil társadalom szervezetten, akkor érdemben nem fog változni semmi, még ha a választásokon a magukat demokratikusnak mondó pártok győznek is. Fel kell tennünk a kérdést, melyik párt az, amelyik önmagát feloszlatná annak érdekében, hogy Magyarország egy értelmes hely legyen?”
A Lengyelországban bevált forgatókönyv mentén ültetnének miniszterelnököt a magyarok nyakába. Ráadásul a kiszemelt politikust az elemzők szerint finoman szólva is „sakkban tudják tartani”.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
„Oroszországnak éreznie kell a nyomást annak érdekében, hogy tárgyalóasztalhoz üljön, és látnia kell, hogy lehetetlen éket verni Európa, Ukrajna és az Egyesült Államok közé” – fogalmazott Roberta Metsola.
Vízágyúkat és könnygázt is bevetettek az egyenruhások.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
„Karácsony közeledtével könnyű azt hinni, hogy egy kölyökkutya vagy kiscica a tökéletes meglepetés, de aztán jön a valóság” – fogalmazott Ovádi Péter.
Kiszivárgott hangfelvételek mutatják meg Nagy Ervin valódi politikai világát: nosztalgia a 2009-es megszorítások után, baloldali álmok és vágyakozás egy generáció kihalása után.
