A béke menete

„Néhány LMP-s zavartan toporogva bámulta a hömpölygő tömeget, kínos helyzetüket pontosan leírja a következő, fél füllel elcsípett mondat: »Ezek többen vannak, mint mi az Operánál!«

Öt órakor már sötét volt, a mécsesek sorban fellángoltak, mi pedig tiszta szívből énekeltünk. Az embert ilyenkor elfogja egy jóleső bizsergés, érzi a tömeget, velük együtt dobban a szíve. Igazi lelki feltöltődés, amikor megbizonyosodik róla, hogy a nemzetközi sajtó és a hazai ellenzék hazugságai ellenére mégis a kormány mellett áll a többség.

Hét órakor értünk a Kossuth térre. A menet eleje már elszéledt, másképp nem fértünk volna el ott annyian. Felhangzott a Szózat, a sokaság egy emberként énekelte: »Hazádnak rendületlenül légy híve, oh magyar!«.A díszkivilágított Parlament fölött pedig, akár egy égi jel, galambok kezdtek körözni, tollukról visszaverődött a fény, ezért úgy tűnt, mintha külön-külön mind ragyogott volna.

Ekkor hallatszott a kiáltás: »Viktor!« A tömegen, mint a morajló tenger zúgása, futott végig a szó, egyszerre skandáltuk mindannyian: Kétharmad! Hajrá magyarok!”