Nők, erőszak, Selmeczi Gabriella

„A Lehet Más a Politika soha nem a női princípiumra való hivatkozással érvelt a nők arányának növelése mellett. Ha pusztán attól, hogy nő valaki, garantáltan másképp (értsd: rendesebben, hitelesebben) viselkedne, akkor nyilván nem Selmeczi Gabriella típusú pártkommisszárok jelenítenék meg a női politikust a mai arénában.

Ugyanakkor az LMP nem osztja azt az ultraliberális álláspontot sem, amit Harrach Péter, a KDNP frakcióvezetője jelenít meg, miszerint csak és kizárólag az általa „természetes kiválasztódásnaknak” nevezett eljárásnak lehet szerepe ebben. Hiszen ez a „természetes kiválasztódás” valójában azt jelenti, hogy a pártok vezetőinek – a Fidesz esetében egyetlen személynek, a politikáját a nyers erőre építő, a parlamentben egyenesen az erőszak kultúráját meghonosító pártelnöknek – a döntése, és nem a képességek alapján, és testületi döntések során való kiemelkedés viszi be a nőket a parlamentbe. Ma a férfiak és a nők nem elsősorban a képzettségük, képességeik alapján, hanem a párthűség-kvóta alapján kerülnek be a parlamentbe. (...)

Pedig nagy szükség lenne rá, hogy megjelenítsük azokat a problémákat, amiket a ma 90 százalékban uralkodó politikusok képtelenek átérezni és megjeleníteni. (...) Számtalan történetet lehet sorolni; egy  közös bennük: ezeknek a nőknek nem volt választása. Nem volt, mert hosszú ideje folyamatosan hátrasorolják az érdekeiket.

Ugyanakkor kutatásokkal megalapozottan állítjuk, hogy a nők részvétele a döntéshozatalban javítja a döntések minőségét, a nők bevonása egyenesen arányos a gazdaság versenyképességével, és a modern politika, mely egy komplex világban sokkal inkább az ellentétes érdekek összehangolásának művészete, mint hatalmi harc, jól tudja hasznosítani a nőknek azokat a biológiai adottságait, amit hiba lenne tagadni: a megosztott figyelem képességét és a konfrontáció helyett a kooperációra való hajlamot.”