Tehetségek vagy tehetősek felsőoktatása?

A címben felett kérdés eleve rossz. Abból indul ki, hogy a tehetősek nem tehetségesek, holott aki már látott oktatási intézményt, az tudja jól, hogy kevés kivételtől eltekintve a tehetősebb szülők gyermekei jobban teljesítenek. Egyszerűen azért, mert a tehetősebbek attól tehetősebbek, hogy maguk is értik az oktatás fontosságát, mert tanultak és ebből profitálva lettek tehetősek. Senki nem gondolhatja komolyan, hogy egy vállalkozás, vagy egy gyár vezetése, a mérnöki, menedzsmenti vagy jogászi munkából felhalmozott vagyonhoz nem kell nagyobb tudás, mint a takarításból, vagy segédmunkából szerzett létminimumhoz. Ráadásul, lássuk be, hogy szegény ember eddig sem tudta a gyerekét egyetemre járatni, mert még az állami finanszírozás mellett is lehetetlen lenne számára kigazdálkodni a járulékos költségek havi több tízezres tételét, mint a lakhatás, a drága jegyzetek, vagy a még drágább tankönyvek ára. Akik most rosszul járnak, azok a pedagógus szülők gyermekei, akik szintén a családból hozott "jó képességekkel", azaz a tanuláshoz való kellő hozzáállással rendelkeznek, ám anyagi lehetőségeik egy segédmunkáséhoz, vagy gyári munkáséhoz hasonlíthatóak. Értem és helyeslem ebben a kérdésben a kormányzati szándékot, ám én megfordítanám a dolgot. Legyen tiszta a kép: a felsőoktatás pénzbe kerül, amit annak kell megfizetnie, aki igénybe veszi. Ám van egy csomó olyan tudományág, amire ugyan az államnak szüksége van, ám az "piaci alapon" nem értékesíthető, mert nem vonzó a pénzes jelentkezőknek éppen azért, mert az eredményül kapott szakmával nem lehet rendesen pénzt keresni. Így inkább állami ösztöndíjrendszert kellene bevezetni, ahol az állam átvállalja bizonyos, tehetséges ám anyagilag nem épp jól eleresztett diáknak a teljes(!) tanulmányi költségét a tandíjat és a megélhetést egyaránt. Így ki lehetne írni pályázatot a hiányszakmákra, mint a fizikatanár, a szociológus vagy a kórboncnok, míg nem kellene finanszírozni olyan, piaci alapon is jól teljesítő képzést, mint a jogász és az építész. Ide, az állami ösztöndíjra viszont bátran jelentkezhetnek például a pedagógus családok gyermekei is. Ez maximum ahhoz vezetne, hogy kialakulnak a jogász, az orvos és a pedagógus dinasztiák, amik ugye nem túl rémisztő jövőkép, főleg, mert ez mindig is így volt.

Mégis mit képzelnek, hogy egy család, ahol több egyetemista is van egyszerre, hogyan fogja kinyögni ezeket a pénzeket még a megélhetés-albérlet mellett. Az nem megoldás, hogy 23 évesen már eladósodva kezdje vki az életet. Nagyon szomorú ez az egész. Pénzes hülyegyerekek homokozójává teszik az egyetemeket. Remélem, hogy 1-2 év után felfelé módosítják a keretszámokat.

Aki komolyan veszi a felsőoktatás problémáit, nem vitatja, hogy átalakításra ezen a területen is szükség van. Az elvekkel nincs is gond, de a megvalósítás, jelen esetben az államilag finanszírozott képzések létszám-aránya bizony vitatható, ahogyan azt a cikkíró nálam erősebben megfogalmazza. Talán hiteles egy nem jogi (hanem műszaki)pályán tevékenykedőtől, ha most a jogi (és gazdasági) területek aránytalanul alacsony létszámkeretét kifogásolja illetve várja az indokokat: miért pont ennyi és miért éppen ennek a két budapesti karnak jutott ennyi hely? Talán jobban jártak volna a döntéshozók, ha "megszellőztetik" a keretszámokat... Nagyon nehéz persze prognózist adni 20 évre, ismerjük, hogy van túlképzés, sokféle érv felvethető... de talán a józan észt is segítségül hívhatnánk. Szerintem sosem késő a kiigazítás... és bizony nagyobb egyeztetési készség is elkelne. Mert mindig gondolni kellene azokra is, akik tehetségesek, de nem tehetősek. Az ő számukra szerintem a diákhitel2 nem igazi megoldás. Kellene olyan ösztöndíj is, amit esetleg nem az állam ad, de támogatja az adományozását...

Visszafogott hangvételű, tárgyilagos és tárgyszerű elemzést publikál a HVO. Több mint sajnálatos, hogy éppen ez a professzionális szemlélet hiányzik a kormányzat törvényhozási dömpingjében; alkotmányellenes törvények sora, gyenge szakmaiság és hibák következtében minden harmadik törvényt módosítani kellett, számosat egy hónap alatt többször is. Pedig a minőség polgári erény (lenne).