Veszélyes-e Orbánra az „olajfa-koalíció”?

„Jól teszi az LMP, ha nem engedi belegyömöszölni magát az MSZP és szakadárszervezetei mellényzsebébe, bármit is gondol erről a szocialista rajongótábor, élükön a nagynénivel. Közelről és sokáig éltem át, ahogy az SZDSZ mindig megtalálta a nagyon fontos okokat, amelyek miatt feladta az elveit, kötött kompromisszumokat, és fogyasztotta el véglegesen a hitelességét. Csakhogy az LMP egymagában kevés lesz ahhoz, hogy felszívja a Fideszből kiábrándultakat, kapitalizmusellenessége miatt pedig nem számíthat a liberális szavazatok teljességére. Tiszteletreméltó a jogállamot védő harca, irigylésre méltó a tiszta múltja, kedves a zöld elkötelezettsége, de mindez nem elegendő, hogy önálló pólus lehessen. (...)

Két év van még hátra a választásig, korai még a választási együttműködési lehetőségeket kutatni. Az ellenzéki együttműködés az, ami most időszerű, amelyben minden demokratikus ellenzéki erőnek ott a helye. Az ellenzéki kerekasztal mellett pedig egyelőre legalább két szék üres, hiszen senki nincs még felhatalmazva a konzervatív demokraták és a liberálisok képviseletére, de jó észben tartani, hogy jönni fognak.

Ha a választást a bal- és a jobboldal harcává redukáljuk, egyetlen közös cél meghirdetésével (ami természetesen Orbán leváltása), akkor nagyon kétesélyessé tesszük az eredményt, de győzelem esetén is újratermeljük a kettéosztott ország lidérces zaklatottságát. Rendkívül bizonytalanná válik egy valóban jó kormányzás megkezdése, ismét meghatározó marad a szocialista párti dominancia.

Nem zárom ki, hogy lehetséges a háború megnyerése egy nagy baloldali összefogással, de meggyőződésem, hogy a békét csak középről lehet teremteni.”