„Franciaország gazdasága – ellentétben Németországéval – nem képes egyedül szembenézni az országát sújtó euróövezeti gondokkal. Sarkozy fő érdeke, hogy Németország továbbra is a legjobb barátjának tekintse Európában. A cél tehát, hogy ezt a barátságot Németország is vállalja, különben Sarkozy a francia szavazók szemében elveszíti hitelességét. Sarkozy, aki 2007-ben még nyíltan atlantista álmokat szőtt Nagy-Britanniával és az Egyesült Államokkal, ma megújult szimpátiával fordul a német szomszédhoz. A francia államfő jelenleg azt használja ki, hogy az EU hatalomelosztása lehetővé teszi a francia–német kezdeményezést, mivel sem az Európai Bizottság, sem a huszonhetek kormány-, illetve államfői, sem a soros elnökség nem érzi magát indítványozó pozícióban. Sarkozy ezért tetszeleg Merkel mellett a »döntéshozó« szerepében. A német kancellár pedig tűri ezt, legalábbis addig, amíg Németország ebben a felállásban továbbra is befolyásolni tudja az EU költségvetését.
Sarkozy válságkezelő szerepe elsősorban Franciaországról, illetve a francia szavazópolgároknak szól. Bár hivatalosan még nem elnökjelölt,a dél-franciaországi Toulon városában december elsején elhangzott beszéde egyértelműen kampánynyitó esemény volt. Egyrészt a német–francia barátságra felesküdve az eurózóna válságának megoldását hangsúlyozta, másrészt a 2007-ben már bevált üzenetekkel élt, amelyek a hétköznapi gondolkodás szintjét célozzák meg: az előző kampányban a franciák kedvezően fogadták, hogy többet dolgozzanak azért, hogy többet keressenek. Sarkozy kétes logikája mentén ma inkább »többet kell dolgozni, mintsem kevesebbet keresni«, legalábbis ez derül ki az elnök touloni beszédéből.