„Franciaország gazdasága – ellentétben Németországéval – nem képes egyedül szembenézni az országát sújtó euróövezeti gondokkal. Sarkozy fő érdeke, hogy Németország továbbra is a legjobb barátjának tekintse Európában. A cél tehát, hogy ezt a barátságot Németország is vállalja, különben Sarkozy a francia szavazók szemében elveszíti hitelességét. Sarkozy, aki 2007-ben még nyíltan atlantista álmokat szőtt Nagy-Britanniával és az Egyesült Államokkal, ma megújult szimpátiával fordul a német szomszédhoz. A francia államfő jelenleg azt használja ki, hogy az EU hatalomelosztása lehetővé teszi a francia–német kezdeményezést, mivel sem az Európai Bizottság, sem a huszonhetek kormány-, illetve államfői, sem a soros elnökség nem érzi magát indítványozó pozícióban. Sarkozy ezért tetszeleg Merkel mellett a »döntéshozó« szerepében. A német kancellár pedig tűri ezt, legalábbis addig, amíg Németország ebben a felállásban továbbra is befolyásolni tudja az EU költségvetését.
Sarkozy válságkezelő szerepe elsősorban Franciaországról, illetve a francia szavazópolgároknak szól. Bár hivatalosan még nem elnökjelölt,a dél-franciaországi Toulon városában december elsején elhangzott beszéde egyértelműen kampánynyitó esemény volt. Egyrészt a német–francia barátságra felesküdve az eurózóna válságának megoldását hangsúlyozta, másrészt a 2007-ben már bevált üzenetekkel élt, amelyek a hétköznapi gondolkodás szintjét célozzák meg: az előző kampányban a franciák kedvezően fogadták, hogy többet dolgozzanak azért, hogy többet keressenek. Sarkozy kétes logikája mentén ma inkább »többet kell dolgozni, mintsem kevesebbet keresni«, legalábbis ez derül ki az elnök touloni beszédéből.
Sarkozy a német–francia megbékélésre hivatkozik annak érdekében, hogy ő maradjon a címlapokon, hitelesnek tűnő nemzetközi szerepben. Jól tudja, hogy a mai EU-t a német–francia megbékélés alapozta meg, ennek kapcsán ki is emelte, hogy milyen »szép« volt Mitterrand és Helmut Kohl kéz a kézben. Az ötödik Francia Köztársaság eddigi egyetlen szocialista elnökét, Mitterrand-t említve Sarkozy zavarba hozta a baloldalt. A szocialisták ugyanis olykor a szélsőjobbéhoz hasonló németellenes kommunikációt folytatnak.”