„Az orvostársadalom és a jobb híján »egészségügyi dolgozóknak« nevezett réteg ma szörnyű helyzetben van. Mert ott tartják.
Van egy szószólójuk, évtizedek óta az első, akinek a szavára figyelni érdemes: Éger István. Az orvosi kamara elnökeként ésszel, politikusan és a dolgát igen tudva próbálja alakítani a világot. Az előző rezsim személyében is igen támadta, el akarta takarítani az útból. Értem a helyzetet: útjában volt a pénzembereknek. Ő és a szakma kapott anyait-apait, hideget-meleget. Lapozzák fel a sajtót! A mostani rezsim hatalomra kerülésében az orvosi (al)hálózatnak igen nagy szerepe volt. S most sem kap semmit. Márpedig, ha valami »fülkeforradalomra« hivatkozva társadalomalakítóként kívánnak föllépni a »hatalom«, akkor az orvosokon kell kezdeni. A polgári társadalom egyik legfontosabb eleme az ő csoportjuk.
Most azonban azt látom, hogy valami ostobaság van fölépülőben. Égert a sajtó úgy támadja, mintha még ma is Gyurcsánynak hívnák a miniszterelnököt. Szakmailag nem tudják megfogni: mit lehet fölhozni amellett, hogy egy kezdő diplomás orvos annyit keressen, mint egy amúgy tisztességes és dolgos utcaseprőt? Jönnek hát a médián át az áztatások. A gennypolitika. A gondolkodás és a tett helyett. Éger állja. Még. Ha veszít, az ország, a polgárság és a mai hatalmasok is veszteni fognak. (Egyelőre nem veszített...)
Megzavarodtak? Menjenek szakorvoshoz. Ne féljenek: segíteni fog rajtuk. De ma menjenek: egy-két év és lehet, nem marad az országban egy sem.”