Az orbáni szabadságharc ára

„Mit nem adnék azért, hogy olyan Magyarországon élhessek, ahol minimális az infláció, alacsonyak a kamatok, stabil az árfolyam, ahol az állam csak addig nyújtózkodhat, ameddig a takarója ér, és nem sarcolnak újabb és újabb pótadókkal azért, hogy a kormány adósságszolgálati kötelezettségét teljesíthesse! Még azt sem bánnám, sőt örülnék, ha az Európai Bizottság - csökkentve az ország szuverenitását - vastagon beleszólna a költségvetésünkbe. Sokan vannak, akik így gondolkodnak: ezeknek a választópolgároknak a szimpátiáját kellett volna megszerezni, illetve megtartani, akkor új alkotmány és választási törvény nélkül is több cikluson keresztül hatalomban maradhattak volna. 

Ehelyett a hatalom totális kiépítésére koncentráló törvénykezéssel, a dilettáns és blöffnek bizonyuló gazdaságpolitikai intézkedésekkel sikerült nem csupán a kamatfelárakat elviselhetetlen magasságokba emelni, és egyúttal a forint árfolyamát is vészesen gyengíteni, hanem egyszersmind a gondolkodó állampolgárok növekvő haragját is kiváltani, akik között napról napra egyre többen vetik fel a felelősség kérdését a miatt, mert megtakarításuk és vagyonuk drasztikus értékvesztésére egyre nagyobb az esély, főleg, ha tovább folytatódik a valóság semmibevételén alapuló, kiszámíthatatlan, piacellenes lépések sorozatában megnyilvánuló önsorsrontó hadakozás.”