Arra szerződtek

„Néhány napilap arról számolt be a hét elején, hogy amikor a parlamentben szólásra emelkedik valamelyik női képviselő, az ellenfél padsoraiból bekiabálásokkal zavarják meg. Mit pofázol bele, kisanyám? Miről álmodik a lány, sőt: Vetkőzz, Ági! és ehhez hasonlók. Gondolom, miután választott képviselőink napirendre tértek egy nő látványa okozta sokkból, köhintenek, megigazítják a nyakkendőt, majd lázasan folytatják a feszített tempójú munkát. Mondjuk, törvényt alkotnak az emberi méltóság védelméről, még aznap gyújtó hangú beszédet mondanak a női kvóta szükségességéről és úgy általában arról, hogyan kell élni. Mi a tisztesség, becsület, szakmaiság, sőt, gondolom, aki a Vetkőzz Ági!-t bekiabálta, eltöltött néhány patétikus percet az alkotmány asztalánál, és mindig megrendül a magyar történelem utóbbi húsz évének jeles eseményeiről készült költségvetési festmények láttán. Ez így van rendjén, más a magánélet, más a közélet, ne keverjük a kettőt. Viselkedhetünk állatok módjára, ha meglátunk egy nőt, de amikor szavazni kell, az más.

Nem szeretném a politikai elit gyalázásának amúgy sem túlságosan izgalmas és felemelő, ezzel szemben igen bőséges esettárát gazdagítani, de azt rögzíteném, hogy ennyire züllött társaság az elmúlt húsz év óta aligha koptatta a Ház padjait. És ha van magyar sorstragédia, azt abban látom, hogy újabban olyan emberek hoznak távlatosan fontos és hosszú időre meghatározó erejű törvényeket, akik a fönti eset illusztrálta morális és intellektuális színvonalon állnak.”