Még a Trump-szavazó családtagokat is kerülni kell Whoopi Goldberg szerint
Az ünnepekre fogalmazott meg ajánlásokat a színésznő.
Az idei évben a fő irány egyértelműen a prosztósodásról szólt.
„Szóval igen, én tényleg nem szerettem ezt az évet. Leginkább azért nem, mert az általam lefedett (merem remélni, hogy annyira azért nem kicsi) területen nagyon kevés olyan dolgot hallottam, amit évek múlva is szívesen elő fogok venni. Persze az ipari méretű zenehallgatásnak megvan az az előnye, hogy már csak a nagy számok törvénye alapján is találok jó lemezeket, úgyhogy természetesen volt jó pár ilyen idén is. De egyszerűen mégsem vagyok lelkes. Lássuk kicsit részletesebben!
Mainstream pop: Tragédia. Erről már írtam nemrég, de nagyjából arról van szó, hogy az idei évben a fő irány egyértelműen a prosztósodásról szólt, aminek még ironikusan sem vagyok képes csápolni. A legtöbb idei nagy slágerről csupa olyan helyszín jut az eszembe, ahol nem is jártam idén, de soha nem is szeretnék: a Balaton Sound szombat este 11-kor; a 937-es éjszakai járat szombat hajnalban 3-kor; a Campona vagy a Duna Pláza bármilyen tetszőleges időpontban stb. Minden úgy hallatszik, mintha David Guetta, a Black Eyed Peas, Nicki Minaj és társaik csinálták volna, legyen az a LMFAO, Ke$ha vagy Pitbull és társaik: harsány, suttyó és silány döngölés, amire nyilván _lehet bulizni_, de hát bazmeg, ‘97-ben a Tisza-túrán a gergelyugornyai diszkóban is lehetett bulizni Captain Jackre meg a Hip Hop Boyzra, de legalább senki nem akart utána meggyőzni róla, hogy ezek tényleg jó dolgok. A legjobban a sztárénekesnőkön lehet ezt lemérni: Lady Gagának és Rihannának a tavalyi slágereit még szerettem vagy legalábbis nem utáltam, az ideiekkel viszont egyszerűen nem tudok mit kezdeni.”