Egy leminősítés margójára

„Hogy nem egy hitelminősítő partizánakciójáról van szó, jól mutatja, hogy a Standard and Poor's a Nemzetközi Valutaalappal való megállapodástól teszi függővé, hogy a magyar államadósságot spekulatívnak minősítse-e. A kormány azt hangsúlyozta érvelésében, hogy hazánk jelenleg is az egyik legalacsonyabb költségvetési hiánnyal rendelkezik Európában, s a következő év várható hiánya kapcsán a piacok és a nemzetközi szervezetek sem fogalmaztak meg igazán komoly kritikát. A spekulatív minősítés annál is inkább fájó lehetett a kormánynak, mivel az elmúlt időszak kiemelt gazdaságpolitikai célja épp az államadósság elleni küzdelem volt, noha a forint jelentős gyengülése miatt az államadósság nem csökkent, hanem már nőtt az elmúlt pár hónapban.

Látszólag paradox helyzettel állunk szemben: alacsony költségvetési hiánnyal és fizetésimérleg-többlettel rendelkező országok esetében valóban szokatlan a spekulatív besorolás. Véleményem szerint sajnos azonban sem paradoxonnal, sem összeesküvéssel nem állunk szemben. A leértékelés egyértelmű oka az, hogy a kormány gazdaságpolitikája a végtörlesztési javaslat kapcsán inkonzisztenssé és így definíció szerint hiteltelenné és kiszámíthatatlanná vált. A Moody's az fejezte ki a lépésével, hogy a kormány nem képes az ország gazdaságának menedzselésére, a Standard and Poor's pedig csak az IMF felügyelete mellett, azaz a gazdaságpolitikai szuverenitás korlátozása esetén gondolja az ország pénzügyeit kezelhetőnek. De valóban ilyen fontos a végtörlesztés kérdése, vagy csak a nemzetközi pénzvilág remek érdekérvényesítő képességével van ismét dolgunk? A belpolitikailag paradox módon alig vitatott végtörlesztés kérdése azért válik élesen el a többi, alapvetően politikai hitvallástól függő egyéb intézkedéstől, mivel egyértelműen kiszámítható: amennyiben a kormányzat ígéretéhez híven valóban végigvinné ezt, úgy a folyamat végén egy nemzetközi tartalékainak javától megfosztott, mély recesszióban lévő gazdaságot látnánk romokban heverő bankrendszerrel, amely a recesszióból való kilábalás legkisebb reményével sem bírna.”