„Mennyiségi lazítás” magyar módra

„Az állampapírpiac természetes hazai szereplői egyébként a nyugdíjpénztárak voltak, akiknek a kereslete nyilván most már teljesen kiesik, így valamilyen új szereplő megjelenése egyébként is kívánatos lenne, hiszen a hazai intézmények hiányában a külföldiek szerepe nő meg túlzottan, amelyek, mint feljebb írtam, a magasabb hozamokkal és a túlzottan gyors szélirányváltásokkal indokolatlan kockázatokat visznek az adósságfinanszírozásba. Mindez felértékeli a jegybank szerepét a magyar állampapír piacon.

Mindebből az következik, hogy egy ilyen forgatókönyv esetén a kormányfő »jogosan« érezheti magát nyugodtnak, hiszen a jövő évi finanszírozás megoldható marad, ráadásul úgy, hogy senkinek nem fognak hiányozni a nyugdíjpénztárak a piacról, a forintnak is lesz pótlólagos kereslete, ami megtámaszthatja a jegyzést. A hozamszint sem szállna el vészesen, sőt, akár még sikerülhetne faragni a jelenlegi vészesen magas szintből, ami nyilván óriási megkönnyebbülés lenne a költségvetésnek. És adott esetben még az IMF-re sem lenne szükség.

Pusztán annyi történne, hogy az MNB – titokban, vagy nyíltan – megjelenne az állampapírpiacon. Ahogyan teszi azt nyíltan az amerikai Fed is a mennyiségi lazításaival, vagy, ahogy az EKB is biztosítja titokban a szükséges likviditást a periféria piacain.”