Közszolgalelkűség

„Szívünk szerint azt írnánk, ilyen hamisítási botrányhoz nem kell kommentár, de szerkesztőségünk túl sok tagja töltött éveket a közszolgálatban ahhoz, hogy ne tegyük szóvá az ügyet. Ráadásul jött a bülbülszavú Deutsch Tamás, aki ugróiskolázni fog felháborodásában. Értjük őt, osztozunk fájdalmában. Ugyanakkor megjegyezzük, hogy a most elszabadult módszert a Fidesz korábban jutalmazta - lásd Papp Dániel (szár)nyalását a Daniel Cohn-Bendit anyag meghamísítása után.

Másrészt: egy demokratikusan megnyert választás után épp Deutsch pártja teremtett olyan helyzetet, hogy Élő Gábor hírvezérnek ma elég csak gondolnia arra, hogy nem kívánja látni a volt főbírót, és lesz munkatárs, aki ezt utasításnak veszi. Ha Deutsch Tamás számára kérdés, kinek a felelőssége, ha egy közszolga tesz a jogállamra, és félistent játszik ott, ahol politikailag semlegesnek, részrehajlástól mentesnek kellene lennie, mi tudjuk a választ. Egy kirúgott tévés kollégától, aki drámai vallomásban tárta fel az újjászervezés részleteit.

Mostanra hűbérurak, vazallusok és valóban szolgák szolgálják a közt, és mondják meg, mi a hír. Él és virágzik a familiáris rendszer. De meddig? A tápláléklánc tetején állók tényleg biztosak abban, hogy véletlenül született a satírozós Lomnici-anyag?”