A holnapi kenyerünkről van szó

„Másfél éve megy a küzdelem, hogy most megváltja magát az EU, kéthavonta éjszakáznak együtt a miniszterelnökök, hogy aztán legközelebb még nagyobb bajról tárgyaljanak.

És innentől nem abszurd talán azt gondolni, hogy Orbánnak elege lett. Elég ebből, ez nem vezet sehova, ha nincs ösvény, ki kell vágni a fákat. Ahogy ezt tette akkor is, amikor pénz kellett a költségvetésnek, és visszamenőlegesen adóztatott.

És gondolhatta akár azt is, hogy az angolok a történelem örök nyertesei, a németek pedig mindig veszítettek a végén. Hát, ha már úgyis minden mindegy, akkor miért ne állhatnánk egyszer az angolok és nem a németek oldalára?

A bökkenő csak az, hogy akármennyire is van ráció ebben a gondolatmenetben,  Magyarország az IMF és az EU segélyére szorul most. És a pénzt nem a britek osztják. És innentől a történelmi vízióra épített rendszer érvénytelenné válik, mert a holnapi kenyérről és nem az EU haláláról van szó. Mert az EU sebei ugyan csütörtökről péntekre virradóra tovább gennyesedtek, de azért halálos sebesülésről még egyáltalán nincs szó.”