A nagy lenyúlások éve

„Régen nem volt olyan mozgalmas éve a magyarországi médiapiacnak, mint amilyen a mostani 2011 volt. Sokan persze örültek volna az unalom szülte nyugalomnak, erre azonban sem a külső körülmények, sem a magyar gazdaság állapota, sem a politika nem adtak esélyt. Több olyan történés/esemény zajlott le Magyarországon 2011-ben, amely elhúzódva gyakorolt hatást a médiapiaci folyamatokra. (...)

Az új szabályozás teljesen átalakította az évtizedek óta hanyagul kezelt közszolgálati médiumok működését, a szervezeti felépítés megváltoztatása pedig óhatatlanul hatással volt a tartalomra. A korábban alulfinanszírozott állami média, az ország szűkös anyagi lehetőségeivel mit sem törődve hatalmas költségvetési támogatásban részesül 2012-től. Számtalan pályázatot írtak ki tévés, tévéfilmes produkciók készítésére, a bőséges apanázs biztosítása ugyanakkor feltételekkel járt: a közmédiában soha nem látott elbocsátási hullám söpört végig.

A közszolgálati média műsorkínálatának gazdagodása persze önmagában nem elítélendő, de több olyan lépés, mint például a Forma 1-es futamok közvetítési jogainak megszerzése gazdasági és programming szempontból is erősen vitatható. Az biztos, hogy a gazdagabb műsorkínálat nézettségnövekedést eredményezhet majd, ez 2011 vége felé már meg is kezdődött, kétséges ugyanakkor, hogy mindez tartósan fenntartható kereskedelmi forgalomnövekedést eredményezzen.

A közszolgálati rádiók és tévék valamint az MTI egy cégcsoportba szervezése és a hírszolgáltatás egységesítése - aminek persze lenne létjogosultsága, ha nem egy előre megkomponált ideológia alapján történne -, olyan korábban példa nélküli audiovizuális kisiklásokat produkált, mint a Legfelsőbb Bíróság vezetőjének, Lomnici Zoltánnak a kiretusálása egy tudósításból, vagy az európai zöldek vezetője, Daniel Cohn Bendit budapesti látogatásának dokumentált meghamisítása.

A magyar médiapiac tendenciáit a szabályozás mellett döntően azonban mégis a hirdetési pénzek mozgása határozta meg. 2009-óta, a hitel-, és az elhúzódó gazdasági válság miatt folyamatosan csökkent a cégek marketingbüdzséje. Ezt tetézte a kormány, év végére nyilvánvalóvá váló elhibázott gazdaságpolitikája.

A rossz döntések mellett ugyanakkor, ami talán ugyanilyen súllyal befolyásolta a piacot, az a döntések elkapkodott meghozatala volt, ennek kitüntetett példája a közterületi piacot sújtó közlekedési törvény módosítása volt, amelyet az illetékes minisztérium bevallottan anélkül vitt végig, hogy tekintettel lett volna az érintett médiatulajdonosi szektorra.

Az állami szféra (intézmények és állami cégek) jelentős hirdetési pénzeket költ el a piacon, és az, hogy ezt hol, mely médiumoknál teszi, érezhető hatással van a piac egészére, ugyanis olyan médiumokat tud ezzel helyzetbe hozni, mások bevételeit pedig ezzel csökkenteni az állam, ami eltorzítja a piac működését.

Az állami, önkormányzati intézmények közbeszerzés útján elköltött milliárdjainak és az állami cégek szintén nem kis összegű hirdetési pénzeinek jelentős része kimutathatóan a Fideszhez közel álló gazdasági érdekeltségek számláin landolnak.

A különböző válságadók, elsősorban a bank-, és a telekom-szektort sújtó különadók milliárdos nagyságrendű hirdetési kiesést hoztak a médiapiacnak, de ugyanilyen hatása volt a chipsadó bevezetésének.”