„A Viktatúra bukása után jó volna látni, az MSZP, a DK, az LMP és mondjuk a 4k, vagy a Szolidaritás bent ülne a Parlamentben. A Fidesz kiesne, és helyette inkább egy normális jobboldali párt jutna be. A Jobbik meg hát úgy tűnik, sajnos bejut, de ha tíz százalék körül szerepel, az nem katasztrófa. Hadd lássák az emberek, hogy szerepel le a hülyeség! Ez volna kérem, a szép demokrácia! Ha sok párt van, akkor sokkal több embernek van kire szavaznia. Kevesebben érzik úgy, hogy egyetlen párt sem elég jó neki. Nagyobb a részvétel, kevesebb a bizonytalan, jobban érdekli az embereket a politika, és többen vesznek részt benne.
És akinek a sok párt közül sem jó egyik sem, annak is lehet azt mondani, hogy minden döntés pár párt kompromisszumán alapul, tehát kevesebbszer fordul elő, hogy totál rossz. Egy embernek lehet, hogy sem az MSZP, sem az LMP, sem a DK nem pont jó, de egy MSZP-DK-LMP koalíció talán elég kiegyensúlyozott neki.
Én nem szeretem Schiffer Andrást, mint embert. Barátságtalannak tűnik, makacsnak, karót nyeltnek, érdekembernek. Ahogy az esti tüntetésen beszélt, az arra utalt, hogy gyakorlatilag nem érdeklik az emberek. Látszott rajta, hogy amikor a tömeg kiabálásától nem tudta elkezdeni a mondatát, az mindig zavarta. Schiffer András zavaró számomra, mint személy. Ugyanakkor a demokrácia és tolerancia értelmében azt mondom, ő is képvisel valakiket, helye van a magyar politikában. Ha ő elfogadja, hogy össze kell fognunk, akkor helye van.
Ez most az az éles történelmi helyzet, amikor nem lehet nem összefogni, nem lehet középen állni, nem lehet semlegesnek maradni. Itt állni kell valahova, és sokat mond, hogy ki hova áll. Tegnap az a helyzet volt, hogy a demokrata pártok politikusainak a börtönben volt a helye. Ha összefognánk, és végre az emberek is felébrednének, akkor ki lehetne vinni esetleg százezer, több százezer, vagy millió embert az utcára. Orbán Viktort, és ami még fontosabb, a Fidesz képviselőit a pár tízezer ember nem érdekelte. Azért én megpróbálnám a pár százezres tömeg nyomását.”