„Az Amnesty International emberi jogokra mindig olyan kényes képviselői most csendben vannak. Pedig lenne miért kampányolni. Itt helyeben, nem a messzi dárfúriak vagy a börtönbe zárt iszlamisták védelmében. Tamás Ilonának bizonyára nincsenek elidegeníthetetlen, globális emberi jogai. Neki csak speciális állampolgári jogai vannak. Pontosabban csak voltak. De az nyilván nem olyan érdekes. Amint annak idején Gyöngyöspatára, most nem utazik át a határ túloldalára Karsay Dorottya. Pedig itt világos tények ütköznek világos tényekkel. Pontosan lehet tudni, hogy mi történt, és ki a sértett. Aki nemrég egyébként úgy énekelt - a maga rohadtul irritálóan affektáló, nyafkaliberális hangján -, hogy »nem tetszik, hogy mindenki fél«. Most, amikor egy idős asszony valóban fél, most persze kussol. Az Európai Unió bizonyos képviselői, mint annak idején a médiatörvény miatt, nem izgatják magukat, pedig egy hús-vér ember szenvedett el nagyon is érezhető jogsérelmet. Nem is kicsit.
Mindig úgy van az, hogy ha valaki az absztrakt és univerzális emberiség védelmében lép fel, akkor mindig szarik rá, hogy késelés folyik a szomszédban. Azok, akik az egyetemes emberi jogok valójában semmit nem jelentő, mert reálisan nem definiálható világában bolyonganak, nem veszik észre, hogy konkrét Ilonka néniket fosztanak meg valódi jogaiktól.”