A BKV-csőd csak a kezdet

„- Szinte havonta csődbe megy a BKV, azután mégsem. Talán ezért nem veszik komolyan kormánykörökben.

- Mással vannak most odafönt elfoglalva. Az országot ért gazdasági sokkhoz képest a BKV ügye apróságnak tűnik. De nem az. Már az is visszafordíthatatlan folyamatokat indíthat el, ha még néhány hónapig magára hagyják a várost ezzel az adósságheggyel. A cég a csőd szélén billeg, már az elmúlt hónapokban is csak a kormányzati gyorssegélyek mentették meg a fizetésképtelenségtől. De ez túl drága és esetleges megoldás, így hosszú távon aligha tartható fenn. Ráadásul a jövő év első hónapjaiban újabb 45 milliárd forint hitel visszafizetése válik esedékessé, miközben április végén lejár a cég közszolgáltatási szerződése. Az új szerződés megkötéséhez el kell fogadni néhány törvényt és rendezni kell a folyó finanszírozás kérdését. Ideje lenne. A BKV válsága húsz éve húzódik és addig nem is ér véget, amíg a cég nem kapja meg a megrendelt szolgáltatások teljes ellenértékét. Ez a menetdíjbevételeken, a fogyasztói árkiegészítésen, valamint az állami és önkormányzati támogatás jelenlegi értékén felül évi 40-50 milliárd forint. Az elmúlt években ezt részben az eszközök felélésén keresztül belső eladósodással, részben hitelekből teremtették elő. De a kölcsönöket egyszer vissza kell fizetni. Most eljött ez az idő. Ám a cég közben rossz adóssá vált, s lehetetlenné a hitelek megújítása önerőből. A pénzintézetek egy része még állami garanciavállalás mellett sem hajlandó újabb hitelt nyújtani. (...)

- A közgyűlés megszavazta a BKV kollektív szerződésének felmondását. A szakszervezetek szerint ebből még a hiány töredéke sem fedezhető, viszont végső elkeseredésbe kergeti a dolgozókat. Csőd vagy sztrájk?

- A BKV vezetésétől kapott tájékoztatás szerint hétmilliárd takarítható meg azzal, ha a cégnél csak a Munka Törvénykönyve szerinti juttatásokat adjuk. De senki nem gondolt teljes elvonásra. A túlzó, méltánytalan elemeket azonban meg kell szüntetni. Akkor is így kellene tenni, ha nem lenne válság. De most minden fillért meg kell fogni. A finanszírozási válságot nyilvánvalóan csak kormányzati támogatással lehet alapjaiban kezelni, de a „saját erős” megtakarításokra is szükség van. De a paraméterkönyv felülvizsgálata, illetve a jegyáremelés sem lehet tabu.

- A városatyák éppen most mondtak nemet jegyáremelésre.

- Szegényebbek vagyunk, mint Nyugat-Európa, s egy szegényebb országban minden drágább a jövedelmekhez viszonyítva, a kenyér, a benzin, az élelmiszer. Miért a közösségi közlekedés lenne kivétel? Ha igaz az, hogy a kormány már mindent odaadott, amit adhatott és még mindig kevés a pénz, akkor két dolgot tehetünk: csökkentjük a szolgáltatásokat, illetve árat emelünk. Vegyük észre, akkor is a polgár fizet, ha nem a viteldíj nő, hanem bevezetik a dugódíjat vagy a közlekedési adót.”