Tagok legyünk, vagy szabadok?

„Az évzáró EU-csúcs témáját a gazdasági válság kezelése határozta meg, a magyar belpolitikát pedig az IMF-EU-Világbank által nyújtott »biztonsági védőháló« vagy »készenléti hitelkeret«. Brüsszelben azonban nem az euró válságáról és a magyar gazdaságpolitikáról volt szó, és a magyar parlamentnek sem erről kell véleményt formálnia. Teljesen világossá vált, hogy a még hatályba sem lépett alaptörvényünk gazdasági fundamentumaihoz hasonlóan a félbemaradt európai alkotmányozást lezáró kompromisszumként létrehozott Lisszaboni Szerződést is elsodorta a világválság. Az EU 27 tagállama közül legalább 24 támogatja az egyre inkább az »Európai Egyesült Államokra« hasonlító mélyebb föderációt létrehozó új alapszerződést. A magyar miniszterelnök joggal állítja, hogy nemzeti szuverenitásunk kérdésében igen lényeges döntések meghozatalára kényszerülünk. Érdemes tehát mind a négy égtáj felé tájékozódnunk, hiszen hamarosan újra felmerülhet a kérdés, hogy »tagok legyünk-e, vagy szabadok«.

Nemzeti alapkérdésnek gondolnám, hogy az EU-alapszerződés változásával és az európai integrációval kapcsolatos magyar politika irányváltásának jelentőségével és mélységével komolyan foglalkozzunk. Sokan csak a 2011. decemberi nemzetközi sajtófigyelem után döbbentek rá, hogy miniszterelnökünk a britekkel együtt lényegében megvétózta a Lisszaboni Szerződés reformját. A hétvégén kialakult egy olyan nemzetközi értelmezés, hogy miniszterelnökünk csak az Országgyűléssel akarja kimondatni az igent, ma nyilvánvalóvá vált, hogy nem egészen ez a helyzet - így hamarosan nemcsak Nagy-Britannia, hanem Magyarország EU-tagsága is kérdésessé válhat.”