Döbrögi elvtárs, háromszoros elévüléssel verik azt kenden vissza

„Orosz Lajos és Toldi Ferenc. A kevesek közül kettő, akiket olyan, a pártállam nevében, érdekében vagy egyetértésével elkövetett súlyos bűncselekményekért ítéltek el, amelyeket az elkövetéskor hatályos büntető törvény figyelmen kívül hagyásával politikai okból nem üldöztek. Nevüket környezetükön kívül szinte senki nem ismeri. Soha nem töltöttek be vezető pártállami pozíciókat, hatalmat nem birtokoltak, akár balekoknak is tekinthetjük mindkettőjüket, de szánni azért nem kell őket. Ahogy Kőszeg Ferenc 1995-ös, ma is érvényes cikkében nevezte őket: ők a »bűnös bűnbakok«. Karhatalmistaként fegyvertelen salgótarjáni tüntetőkre nyitottak tüzet 1956. december 8-án, és a véres megtorló akcióban 48 ártatlan ember halt meg. Jogerős ítéletében öt-öt év fegyházat szabott ki rájuk Strausz János tanácsa szándékos emberölés miatt.

Ez a cselekmény normál esetben húsz év alatt évül el, ám Oroszék háborús helyzetben, a szovjet intervenció idején a genfi egyezmény alapján szankcionált bűncselekményt követtek el, amikor fegyvertelen polgári lakosokat öltek. Márpedig az efféle deliktumok nem évülnek el.(...)

A legnagyobb probléma természetesen az időmúlás, amelyet még ez a kormány se képes befolyásolni, bármily voluntarista is. Két évtizeddel a rendszerváltást követően meglehetősen visszatetsző dolog olyan politikusoknak az igazságtétel morális szükségességéről papolniuk, akik korábban a lózungokon túl alig tettek valamit ennek érdekében. A Fidesz ellenzékben például egységesen és elvi alapon utasította el a Zétényi–Takács-törvényt, majd első miniszterelnöksége idején Orbán Viktor a rendszerváltás lezárásáról szónokolt, Kövér László pedig a nemzetbiztonsági bizottság elnökeként és titokminiszterként – a szolgálatok érdekeire hivatkozva – mindent megtett azért, hogy az állambiztonsági hálózat homályban maradjon.”